Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Forrás és érték - Keresztes Csaba: Az 1945 utáni művelődési jellegű fondok kutatásának lehetőségei az MNL Országos Levéltárában

Keresztes Csaba

Egy kis szervtörténet

A művelődési intézményrendszer története mindmáig az átszervezések története is. (Ezek az intézmények levéltári szaknyelven szervek voltak, és levéltárba kerülésük után fondok, együvé tartozó iratanyagok lettek.) Az 1945. évhez rögzített korszakhatárkijelöléssel a művelődési szervek „hányattatásai” korántsem értek véget. Az elmúlt évtizedekben — a gazdasági szervek mellett — szinte minden művelődési intézmény nagymérvű és átfogó jellegű változásokat, szervezeti átalakításokat „szenvedett el”, gyakran szó szerinti értelemben, a villámgyors létrehozást és a hasonló jellegű megszüntetést is beleértve. A változtatások okai csak részben voltak kultúrpolitikaiak, jelentős részben pénzügyi okok, gazdasági nehézségek adnak magyarázatot a módosulásokra. A művelődési szervek működésének mértékét az állam erőforrásainak aktuális állapotához igazították. Ez utóbbi esetében a költséghatékonyabbnak gondolt szervezetműködtetés szándéka mellett a fűnyíróelv alkalmazása sem volt ritka. Ezt a szférát — a gazdasági terület mellett — a magyar államélet állatorvosi lovának is tekinthetjük, s igencsak ember legyen a talpán, aki a keletkező és megszűnő, összeolvadó és szétváló hivatalok, igazgatóságok, központok és egyéb megnevezésű szervek egymással is keveredő iradabirintusában kiismeri magát. (Ennél is nagyobb fokú elmélyedés és szorgos anyaggyűjtés szükséges a belső szervezeti átalakítások feltérképezéséhez és leírásához.)

Az MNL OL-ban őrzött iratanyag nagyobbik része az államigazgatás főhatóságainak: a minisztériumoknak a dokumentumait jelenti, ezért célszerű áttekinteni a művelődési ágazat minisztériumainak változásait.

Az 1945. év elején az ország nyugati részén még működött az ún. nyilas Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM), míg Debrecenben már megkezdte működését az Ideiglenes Nemzeti Kormány ugyanilyen nevű minisztériuma. Tavasszal, a szövetségesek győzelme után már csak ez utóbbi folytatta a művelődésirányító munkát. (A levéltárba került iratanyag később a XIX—I—1 törzsszámot kapta, és e levéltári „kód” ismeretében lehet nemcsak a fond- és állagjegyzékekben, de a publikációk jegyzeteiben is a legkönnyebben azonosítani.)

A VKM „teljhatalma” a kulturális ügyek felett 1949-ig, a kommunista kormányzat nagy államszervezet-átalakító tevékenységének megkezdéséig tartott. A Magyar Dolgozók Pártja a centralizációs törekvéseit természetesen a kulturális szférában is érvényesítette, a fő döntési jogköröket magához vonta, míg a minisztériumoknak egyre inkább az egyszerű végrehajtó szerep jutott. Minisztériumból pedig egyre több lett. 1949 szeptemberétől leválasztották a VKM-ről a kulturális feladatokat, és létrehozták a Népművelési Minisztériumot (XIX—1—3 fond). E szerv többször változó hatáskörrel, de egyértelműen kultúrafelügyeleti jelleggel 1956-ig működött. 1949 és 1951 között a VKM már csak a vallási és az oktatási ügyeket intézte. 1951 májusában állították fel az Állami Egyházügyi Hivatalt, ezzel a VKM megszűnt, és jogutódaként létrejött a Köz- oktatásügyi Minisztérium (XIX—1—5 fond). E minisztérium 1953 közepéig tevékenykedett, egyetlen közbeeső epizóddal: 1953 első félévében állt fel néhány hónapra a Felsőoktatási Minisztérium (XIX—1—6 fond). E két előbbi minisztériumot vonták össze az említett év közepén Oktatásügyi Minisztériummá (XIX—1—2 fond).

26