Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Kitüntetettek - Kocsis Piroska: Szakmai koordinációs megbeszélések a Magyar Nemzeti Levéltárban

Szakmai koordinációs megbeszélések a Magyar Nemzeti Levéltárban

delmi biztos állásfoglalása (ABI-1985/2010/K) még inkább erősíti ezt az álláspontot azzal, hogy „Az egészségügyi dokumentációkba — mivel azok nem minősülnek köziratnak — a levéltáros nem tekinthet be.”10 11 Ugyanakkor az 1997. évi XLVII. törvény a tudományos értékkel nem rendelkező és a további gyógykezelés szempontjából szükségtelen egészségügyi dokumentumok megsemmisítését írja elő a megszabott „nyilvántartási idő” leteltével.11 Az egészségügyi dokumentáció továbbőrzendő, ha tudományos értéket képvisel, vagy pedig a gyógykezelés szempontjából továbbra is szükség van rá. Nem rendelkezik azonban arról, hogy a megsemmisítést meg kell-e előznie iratselejtezési eljárásnak. Ha elfogadjuk az egészségügyi dokumentumok elvi közirat jellegét, akkor a levéltári törvény értelmében a megsemmisítendő iratokat selejtezési eljárás alá kell vonni, és a selejtezési jegyzőkönyveket jóváhagyásra az illetékes levéltárnak, jelen esetben a SOMKL-nak kell megküldeni.12

Kántor Balázs előadásában egyértelművé tette: az egészségügyi dokumentáció a jelenlegi jogszabályi keretek között és jogszabály-értelmezés alapján alapvetően nem tartozik közlevéltári hatáskörbe, és ennek következményeként — véleménye szerint — az egészségügyi dokumentumok maradandó értékűként való megőrzésére két megoldás kínálkozik:

1) szaklevéltár létrehozása a SOMKL vagy más szerv, pl. az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) alapjain,13

2) szabályozott, vagyis az érintett szereplőkkel kötött megállapodáson alapuló együttműködés keretében közlevéltári részvétel a lejárt őrzési idejű egészségügyi dokumentumok iratmentés jellegű átvételében.

Fontos kiegészítő információt jelentett az előadó részéről, hogy az OBDK szerint az egészségügyi dokumentáció bármely illetékes levéltárba átvehető abban az esetben, ha ügyirat részét képezi (pl. amennyiben rendőrségi, bírósági, közigazgatási, hatósági eljárás során keletkezett ügyirat része), továbbá a már levéltári őrizetben levő egésszült leleteket, b) a gyógykezelés és a konzílium során keletkezett iratokat, c) az ápolási dokumentációt, d) a képalkotó diagnosztikus eljárások felvételeit, valamint e) a beteg testéből kivett szövetmintákat.”

10 Az egészségiig)! dokumentációval az egészségiig)! szolgáltató, az abban szereplő adattal a beteg rendelkezik. (Az egészségügyi dokumentáló megismerése. Tájékoztató az egészségügyi ellátás során kezelt adatokról és az érintettjogairól. OBDK, 2014. 3.)

11 Az egészségiig)! és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 30. § (1) pontja szerint: „Az egészségügyi dokumentációt - a képalkotó diagnosztikai eljárással készült felvételek, az arról készített leletek, valamint a (7) bekezdés kivételével — az adatfelvételtől számított legalább 30 évig, a zárójelentést legalább 50 évig kell megőrizni. A kötelező nyilvántartási időt követően gyógykezelés vagy tudományos kutatás érdekében - amennyiben indokolt — az adatok továbbra is nyilvántarthatok. Ha a további nyilvántartás nem indokolt — a (3) bekezdés kivételével — a nyilvántartást meg kell semmisíteni.

12Az OBDK „Útmutató” értelmében a SOMKL azért nem jogosult a selejtezési jegyzőkönyvek záradékolására, mert a SOMKL-ról szóló 3/1992. (I. 6.) NM-MKM rendeletben nincs szabályozva ez a feladat. Ugyanakkor a levéltári törvény magasabb szintű jogszabály.

13 Az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet az Egészségügy! Készletgazdálkodási Igazgatóság jogutódaként 1996. május 1-jén jött létre. Az egészségügy! miniszter az EKI-t jelölte ki a kórházreform keretében bezárásra szánt egészségügyi intézmények vagyonkezelési ügyeinek intézésére.

13