Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. szám - Hírek - Az új anyakönyvi törvény hatása a levéltári kutatásokra — A Fiatal Levéltárosok Egyesületének őszi konferenciája (Kántor Balázs)
Hírek megjelentetett tanulmányt kívánja ismét elmondani, hanem tézisek és antitézisek szembeállításával a közös álláspont kialakítása érdekében vitát szeretne elindítani. Állításai immáron nemcsak a szűkén vett anyakönyvi kutatásokra vonatkoztak, hanem levéltárszakmai kérdéseket is feszegettek. Többek között az anyakönyv és az alapiratok köziratisága és levéltárban való elhelyezésük tárgykörében. Ezt a másodpéldányok maradandó értékének kérdésköre és levéltári nyilvántartásba vételének ügye követte. Utóbbiak esetében vitatta a levéltári törvényben lévő védelmi idők alkalmazhatóságát, és egyetértett Szabó Krisztián azon megállapításával, hogy a levéltári másodpéldányok kutathatóságát először a 2010. évi I. törvény tette lehetővé. Véleménye szerint a születési és házassági anyakönyvekben történő kutatásokat a nevezett jogszabályban meghatározott védelmi idők igen megnehezítik. Ugyanakkor a meglévő kiskapuk kihasználása a levéltári kutatási és tudományos rendszer integritását is sérti. Mindezt azzal egészítette ki, hogy az állam nem rendelkezhet mások identitásbeli adataival. Kétségét fejezte ki emellett az 1980 után keletkezett anyakönyvi példányokban történő kutatások tekintetében, amelyek csak az anyakönyvezetőknél elérhetők. A szünetet követően Kenyeres István, a Budapest Főváros Levéltára főigazgatója számolt be az általa vezetett intézményben alkalmazott gyakorlatról. Előadása során az anyakönyvekben folytatott kutatás mellett az azokból nyújtandó tájékoztatások és a másolatkészítés tárgyköréről is beszélt. A törvényszövegben végrehajtott változásokat követően a végleges jogszabály értelmezése érdekében felállítottak egy munkacsoportot, kikérték egy jogtanácsos véleményét, és egyeztettek a Magyar Nemzeti Levéltár vezetőségével is. Végezetül pedig állásfoglalást kértek a kormányzati szervektől. Az állásfoglalás végül a Belügyminisztérium államtitkárságától érkezett meg. Válaszában a minisztérium kifejtette, hogy a levéltár által nyújtott tájékoztatásnak az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvénynek megfelelően arra is ki kell terjednie, hogy milyen adatokat kezelnek az érintettről. A tárgyban is állást foglaltak, hogy a három különböző típusú anyakönyvre (halálozási, születési, házassági) egyaránt a 30-100-75 éves védelmi időt kell alkalmazni. Az időköröket személyenként, külön-külön kell értelmezni, nem pedig irattípus alapján. Végezetül pedig a különleges adatot tartalmazó anyakönyvek védelmi idő lejárta előtti másolatkészítési tilalmát erősítette meg. Emellett az anyakönyvi törvény elsőbbségét hangsúlyozta a levéltári törvénnyel szemben. Az állásfoglalás figyelembe vételével készült végül el a főigazgatói utasítás, amely az anyakönyvekkel kapcsolatos szabályokat rögzítette. Az ügyfelek tájékoztatásának a törvény szövegének megfelelő rendezése mellett a védelmi idők meghatározásánál egyedi védelmi időket állapítottak meg: a halálozási anyakönyvek esetén 30 év, a születési anyakönyveknél 130 év, a házassági anyakönyveknél pedig 86 év. Utóbbi kettő esetén az egyedi számítás oka az, hogy nincs mód az esetek egyenkénti vizsgálatára az irattípus jellegéből adódóan. Ebből kiindulva az utólagos bejegyzések miatt az adott anyakönyvben lehetnek olyan időkörök, amelynek esetében még nem járt le a védelmi idő. Támogató nyilatkozat beszerzése esetén azonban van lehetőség a védelmi idő lejárta előtt is az anyakönyvekben történő kutatásra. Mindezek mellett másolatkészítés kizárólag a különleges adatot nem tartalmazó anyakönyvekből lehetséges. A Budapest Főváros Levéltárában az említett védelmi idők alapján kutatható anyakönyvek digitalizált formában elérhetők a kutatóteremben. A 87
