Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. szám - Hírek - Az új anyakönyvi törvény hatása a levéltári kutatásokra — A Fiatal Levéltárosok Egyesületének őszi konferenciája (Kántor Balázs)
Hírek kutatásban ugyan visszaesés tapasztalható, ám a profi kutatók támogatói nyilatkozatok beszerzésével áthidalták a korlátozásokat. Mindezekkel együtt levéltári szempontból szükség lenne a 2010. évi I. törvény kutatóbaráttá tételére. Következő előadóként Hermann István, a MNL Veszprém Megyei Levéltára igazgatója beszélt a témával kapcsolatos tapasztalatairól. Az anyakönyvi kérdéssel való foglalkozásra egy 2010-es kutatási eset indította, amelyet követően a levéltárban csak a halotti anyakönyvek kutatását engedélyezte. Tapasztalatai szerint a családtörténeti kutatások csak egy rövid időre estek vissza, majd ismét emelkedni kezdett a számuk. Ennek az volt az oka, hogy a kutatók az egyházi anyakönyvek és egyéb kiegészítő források felé fordultak. Ezzel együtt 2011-ben állásfoglalást tett közzé a kérdésben, amely a törvény akkori szövegére reflektált. Szerinte a fogalmak egyértelmű meghatározásának hiánya az egyik legnagyobb probléma. Véleménye szerint a bejegyzések egyenkénti nyilvántartására a mai körülmények között nincs lehetőség, és a meghatározott védelmi idők közül az irattípus tulajdonságai miatt egyedül a 30 éves védelmi idő alkalmazható egyértelműen. Jelen körülmények között a védelmi idők megemelésére, vagy pedig a kutatás megtagadására van lehetőség. A Veszprém Megyei Levéltárban egy tájékoztatási lehetőséget is felajánlottak a kutatóknak, de ezzel eddig kevesen éltek. A kérdés tehát egyértelműen jogalkotási probléma. Előadása végén több kérdést is megfogalmazott a törvény jellegével kapcsolatosan. Miért kell ennyire védeni az adatokat, mikor hasonló természetű adatok máshonnan könnyen beszerezhetők? Ismételten hangsúlyozta, hogy jelen pillanatban az anyakönyvek nem szedhetők szét bejegyzések szerint, hanem csak egyben kezelhetők. A megoldást az adatbázis építése jelentené, ám erre jelenleg nincs lehetőség. Végezetül megemlítette, hogy az adatokból adott levéltári tájékoztatás jelenleg sem egyértelmű. Utolsó előadóként Kollega-Tarsoly István, a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület elnöke röviden ismertette az egyesület tevékenységét. Kiemelte, hogy a levéltári kutatók közel 2/3-a családtörténeti kutatásokkal foglalkozik. Ezért igen fontos, hogy a levéltárosok és a családfakutatók jó kapcsolatot ápoljanak. A jelenleg hatályos anyakönyvi törvény miatt előállt helyzetet a rendszerváltozás előtti időszakhoz hasonlította. Akkoriban az 1867—1895 között keletkezett anyakönyveket kizárólag tudományos kutathatók kutathatták. Az utóbbihoz szükséges támogatói nyilatkozatot azonban bárki könnyen beszerezhette. A 2010. évi I. törvény hatálybalépését követően azt tapasztalták, hogy a családfakutatók a ’80-as évekhez hasonlóan alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, és tovább folytatják munkájukat. Míg korábban elég volt megnézni egy 1895 előtt keletkezett egyházi anyakönyvet a kutatások megkezdéséhez, addig ma már az állami anyagkönyvekre is szükség van a kiindulópont megtalálásához. Ehhez nyújtanak segítséget az Egyesület tagjai, akik folyamatosan indexelik az állami anyakönyveket, és teszik elérhetővé az interneten. Amennyiben ezeket le kellene venniük, az első fogódzók megtalálását lehetetlenítené el, és emellett igen sok munka menne kárba. A jogszabály alapján ugyanis a születési anyakönyvek adatainak 80%-át, a házasságiaknak pedig 30%-át kellene eltávolítani. Ugyanakkor mindenkinek joga van a múlt megismerésére és az anyakönyv a történelem megismerésének egyik eszköze. Mindemellett a jövőt nem tartja olyan borúsnak, hiszen az indexelt adatok száma folyamato88
