Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. szám - Hírek - Az új anyakönyvi törvény hatása a levéltári kutatásokra — A Fiatal Levéltárosok Egyesületének őszi konferenciája (Kántor Balázs)
Hírek los, de jóval szigorúbb megkötésekkel lehetséges. Tudományos kutatásnál szintén a levéltári törvényre történik utalás. Az eljárási szabályok szerint az 1980 előtt keletkezett anyakönyvek esetében a kutatás a levéltárban, az ezt követően készültek megtekintése pedig az illetékes anyakönyvezőnél lehetséges. Külön kiemelte, hogy a kutatni csak az anyakönyveket lehet, az alapiratok nem kutathatók. Zárásként kiemelte, hogy véleménye szerint a törvény nyitottabb kutatást tesz lehetővé, ugyanakkor hozzátette, hogy a jogalkotó lehetett volna még engedékenyebb. A következő előadó Ugróc^ky Mária, a BM Állampolgársági Igazgatóságának korábbi vezetője előadásában az állami anyakönyvezés központi irányítási szervezetének változásait mutatta be. Az intézményi környezet bemutatása mind a levéltárosok, mind pedig a kutatók számára fontos lehet, hiszen ezáltal tudhatjuk meg, hogy az általunk keresett iratokat hol érdemes keresni. Az előadásból megtudhattuk, hogy egy bő 20 éves időszaktól eltekintve az anyakönyvezés központi szervezeti egysége a Belügyminisztériumban, illetve egy annak alárendelt szervezeti egység (hivatal) keretében működött. Kiemelte, hogy az érintett szervezeti egység érdekérvényesítő képessége nagyban függ attól, hol helyezkedik el a közigazgatási hierarchiában. Véleménye szerint utóbbi képesség leghatékonyabban a Belügyminisztérium keretén belül volt a legerősebb. A felvezetést követően az anyakönyvi nyilvántartásokat és azok adatkezelését mutatta be. Az elektronikus anyakönyvi nyilvántartás alrendszereinek ismertetése során kiemelte, hogy az új rendszer egy központi adatbázisra támaszkodik, és a korábbi esemény-központú nyilvántartástól eltérően ezúttal személy-központú nyilvántartás működik, ahol az érintett azonosító kódjához rendelik az adott eseményt. Főszabályként az érintett a születési bejegyzés felvitelekor kerül a rendszerbe, ám az elektronikus rendszer feltöltése alatt előfordulhat, hogy valakit házassági vagy pedig halálozási eseménye miatt vesznek nyilvántartásba. Az anyakönyvi intézményrendszer hierarchiájának bemutatását követően arról kaptunk képet, hogy miként szolgáltatnak adatokat a rendszernek, hogyan történik az adatok szervezeten belüli továbbítása, és kik rögzíthetik a beérkezett adatokat. Mindezek mellett képet kaptunk arról is, hogy kik kaphatnak adatot a nyilvántartásból. Utóbbi történhet közvetlen hozzáféréssel, adatigénylés formájában, valamint adatszolgáltatás keretében. Kiemelte, hogy az adatok védelme érdekében az adattovábbítási esetekről külön nyilvántartást vezetnek. Az anyakönyvi törvény, valamint annak végrehajtási rendelete (32/2014. sz. KIM. rendelet) előírja a nyilvántartás vezetői számára, hogy évente értesítsék a levéltárakat a náluk őrzött anyakönyvekben történt változásokról. Az előző előadóhoz hasonlóan Ugróczky Mária is megerősítette, hogy az alapiratokban a kutatás jelenleg sem lehetséges, és a későbbiekben az informatikai rendszer bonyolultsága még kevésbé teszi ezt majd lehetővé. A szünet előtti utolsó előadó Re/s% T. Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) c. főigazgatója, a témában végzett kutatások előzményeinek bemutatását követően három szereplőt emelt ki, mint aki érintett a témában: a közhatalmat, a kutatót és a levéltárost. Felhívta a figyelmet arra, hogy az előbbi két szereplő érdeke számos esetben ellentétben áll egymással, és a levéltárosoknak közvetítő szerepet kell játszaniuk köztük. Elképzelése szerint a közhatalom gyakorlóinak bevezetése a családfakutatások rejtelmeibe elősegíthetné az átlendülést a vitás pontokon. A már korábban említett 2009-es konferenciára utalva kiemelte, hogy most nem az ennek hatására megírt és a Turulban 86
