Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. szám - Levéltártörténet - Pusztainé Pásti Judit - Szabó Attila: Szovjet-magyar vegyes vállalatok iratainak rendezési tapasztalatai
LEVÉLTÁRTÖRÉNET Pusztainé Pásti Judit — Szabó Attila SZOVJET-MAGYAR VEGYES VÁLLALATOK IRATRENDEZÉSÉNEK TAPASZTALATAI A Magyar Országos Levéltár Gazdasági Szervek Főosztályán 2009-ben kezdődött meg a szovjet-magyar vegyes vállalatok egyik súlypontját képező Magyar—Szovjet Olaj Rj. (rövidítve MASZOLAJ) fennmaradt iratainak középszintű tárgyi rendezése. A következő két évben bővült a rendezendő vállalatok köre. Valamennyi szovjet—magyar államközi egyezménnyel létesült társaság iratanyagát rendeztük. A rendezés folyamatát, eredményét, a rendezésből általunk levonható tanulságokat szeretnénk összefoglalni a következő néhány oldalon. A szovjet—magyar vegyes vállalatok történetének részletes ismertetése — ha nem is hiányzik teljesen a korszak gazdaságpolitikáját taglaló munkákban—, nem kapott túl sok figyelmet. Az iratrendezés során az iratok forrásértékének minél helyesebb meghatározásához lényeges szempont volt működésük kereskedelempolitikai hátterének megértése és történetük részletes megismerése. A társaságok működését befolyásoló gazdasági környezet A Szovjetunió, mint gazdaságunkat lényegesen befolyásoló tényező a potsdami háromhatalmi egyezmény aláírása után jelent meg Magyarországon, korábban német és olasz tulajdonban állt gazdasági vagyon új birtokosaként. Tetemes számú 1945 előtti német vagy olasz gazdasági társaság, bank, biztosító került szovjet kézbe gyakorlatilag egy tollvonással. A szovjet gazdasághoz láncolta hazánkat a fizetendő háborús jóvátétel. Tovább növelte a szovjetek felé gazdasági elkötelezettségünket, hogy a jóvátételen felül — a számvitel egy sajátos szovjet értelmezése folytán — meg kellett még fizetnünk a háború lezárása előtt keletkezett német vállalati követelések összegét az ún. német aktívákat.1 A Szovjetunióval folytatott gazdasági kapcsolatnak volt egy olyan eleme, 1 A Szovjetunió a német (és természetesen olasz) vagyoni tulajdont két részre osztotta fel. Az értékpapírokkal bizonyítható, illetőleg a hatóságainknál közhitelesen bejegyzett német vagyoni tulajdon szovjetekre átruházását - elvi szinten — Magyarország sem vitatta. A szovjetek kialakítottak azonban egy másik vagyonkört (ún. német aktívák), ami a vesztes államok - jelen esetben Magyarország és Németország - közötti kereskedelmi folyamatokban keletkeztek. Utóbbiba kizárólag azokat a német vagyoni követeléseket sorolták be, amelyeket a német társaságok az 1945 előtt működtetett német-magyar árucsere egyezmény keretei között a magyar társaságok felé leszállított javak ellenértékeként nyújtottak be - pontosabban a háború elveszítésével nyújthattak volna be — magyar partnervállalataik felé. 66
