Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. szám - Levéltártörténet - Pusztainé Pásti Judit - Szabó Attila: Szovjet-magyar vegyes vállalatok iratainak rendezési tapasztalatai
Szovjet-magyar vegyes vállalatok iratainak rendezési tapasztalatai amely sem a jóvátételi folyamathoz, sem a természetes árucsere rendszeréhez nem köthető, hiszen elvileg a felek közös akaratából származott. Kizárólag a két állam közötti szerződéssel létesített vállalatok kerültek ebbe a vállalati körbe, mint szovjet- magyar vegyes vállalatok. Természetesen a vállalatok vagyonához a Szovjetunió hozzájárulásként tárgyi apport formájában felhasznált egykori német tulajdont, de a társaságok létesítése nem volt jóvátételi kötelezettség. Érdemes megemlíteni, hogy nem minden vállalatot kellett létrehozni új társaságként (pl. Magyar—Szovjet Hajózási Rt.), voltak már korábban működők (pl. Viktória Vegyészeti Művek Rt.), amelyeket átalakítottak az új gazdaságpolitikai elvárások szerint. Vegyes vállalatok működtetése a felek eredeti elképzelése szerint az ipar hat területén jöttek volna létre.* 2 Az 1946. márciusáprilisban elkészült létesítő egyezmények végül négy ipari területen alakítottak meg vegyes vállalatokat: olaj-, bauxitbányászat és - feldolgozás, légi közlekedés és hajózás. Magyarország egyetlen nemzetközileg kiemelkedő ásványkincse a bauxit volt. Természetszerűen e vagyon felett a szovjeteknek ellenőrzést kellett gyakorolniuk. A zalai olaj nélkül pedig sem nehéziparunk kiszolgálása, sem a magyar haderő fenntartása nem volt lehetséges. A jóvátételi szállítások a Szovjetunió felé elsősorban vízi úton történtek. A bauxit ipari felhasználására három vegyes vállalat alakult — több leányvállalattal —, illetve két olajipari, egy-egy hajózási és légi közlekedési. A vállalatok közül az olajipari, a bauxit- és alumíniumipari vállalatok gazdasági súlya, a vegyes vállalatok működése során tett beruházások, könyv szerinti értékük kiemelkedett a két közlekedési vállalathoz képest. Együttműködésünkben két kiemelkedő jelentőségű iparág között a súlypont az olajipar felé tolódott el 1950 és 1954 között, hiszen az egyetlen, minden évben jelentős nyereséget elszámoló vállalat a közös olajvállalat volt. Az államközi szerződéssel létesült vegyes vállalatok működési feltételeiben több további nemzetközi megállapodás játszott kulcsszerepet. Az 1947-1949 közötti vegyes vállalatokat érintő tárgyalások közös eleme, hogy 1949 utolsó napjára, az 1950-től működtetett vegyes vállalatokban a részvényesek az alaptőke részvényeit egyenlő arányban birtokolták. 1948. július 29-én az 1946-os egyezményben foglalt, még végre nem hajtott ügyekről határozott a két ország, és minden bauxit felhasználásra létesített vegyes vállalatban megteremtették az 50—50%-os szovjet és magyar részvény arányt. Sikerült egyezségre jutni az óriási beruházást igénylő almásfüzitői timföldgyár kérdésében. Az 1948-as tárgyalásokon kapott először jelentőséget a beruházási finanszírozásban a magyar állam által folyósított hosszú lejáratú hitel alkalmazása. Az 1949. december 31-ei egyezmény véglegesen lezárta az ún. német aktívák kérdését, egyúttal részvénycserét eredményezett. Minden 50% alatti szovjet vállalati tulajdon magyar megvételre került, míg a magyar kisebbségi tulajdonokat a szovjetek vették át ellenérték beszámításával (pl. Magyar Optikai Művek). Az egyezmény véglegesítette Viszontköveteléssel nem élhettünk, hiszen a fegyverszünet aláírásakor, 1945. január 20-án lemondtunk a német vagy más vesztes államok irányába fennálló kereskedelmi követeléseinkről; számviteli nyelven: lemondtunk a társaságaink gazdálkodási mérlegében mutatkozó kindévőségekről. 1947—1949 között a kereskedelmi tárgyalásokon folyamatosan tárgyaltak a német vagyonról, közöttük a német aktívákról. A tárgyalási folyamatok lezárulásakor 30 millió dollár [!] főösszegben ismertük el a szovjet követelés jogosságát. 2 A vonatkozó kereskedelmi egyezményt 1945. augusztus 27-én Moszkvában írták alá. 67
