Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. szám - Műhelymunkák - FIZIKER RÓBERT: „ALLES GEPRÜFT UND ERWOGEN”? A Habsburg-Lotaringiai család és az első világháború
A HabsburgLotaringiai család és az első világháború 67 A háborús viszonyok közepette osztogatott címek, rendjelek és kitüntetések, i l letve a néphez közel álló császár imázsa sem változtat azon a tényen, hogy az önmagát előd eihez hasonlóan Isten kegyelméből regnáló uralkodónak tartó Károlynak nem igazán volt elképzelése sem a Monarchia – a nemzetiségeknek vonzó alterna tívát nyújtó – megreformálására , sem a – németekkel fennálló, becsületbeli ügyn ek tartott szöve t ség dacára tervezett – békeelképzelések megvalósításának m ikéntjéről. Összességében a r ra futotta erejéből, hogy „hivatalból segédkezett a Monarchia túlvilágra juttatás á ban” . 40 A békekezdeményezések szilárd támogatói bázis hiányában, sőt ell enérdekeltek (a strukturális kérdések terén főleg a magyarok, a fegyverszünet kapcsán bécsi és n é met körök) hálójában vergődve, és még a külügyminisztert is gyakran kifelejtve, ráadásul abszurd ígéretekkel (lásd ElzászLotaringia, német szövetség kérdése) és módon (ügyetlenkedés, hazudozás, a 19. században megszokott lovagias eljárás) zajlottak. R á- adásul az egy éven át tartó diplomáciai huzavona alatt – Oroszország későbbi kivál á- sának kedvező hat á sát sem feledve – egyre kedvezőtlenebb feltételek mellett, hi szen a középeurópai térség kisállamainak nyugati felértékelődését a korlátlan tengeralattjáró hábor ú meghirdetése, illetve a német – osztrákmagyar viszony végzetes romlása kísé rte. Károlynak „szabaduló művésznek” 41 ke llett volna lennie, hogy a békecsászár l ehe s sen. Talán Oroszország kikapcsolása után lett volna lehetőség a győztes béke helyett a megegyezéses béke irányában elmozdulni, a németeket a különbékével fenyeg e tőzve a tárgyalásokra áthangolni, vagy akár a német szövetség felmondásával megt e remteni a tényleges cselekvés lehetőségét. Ehhez persze nem cs u pán tervezetekre, de határozott vonalvezetésre is szükség lett volna. A németek is tudták, hogy Károlyt h á rom dolog mozgatja: a félelem a belső forradalomtól, az aggodalom a katonai veresé g miatt és a bé kevágy a hármas cél bármikor felülírhatta (volna) a szövetségesi hűs é get. 42 A katonai és gazdasági szempontból teljesen kimerült Monarchia uralkodója 1917 áprilisában arra hívta fel II. Vilmos figyelmét, hogy a háború gyors, akár „súlyos áldoz atok” révén t örténő befejezése teremtene lehetőséget arra, hogy „sikerrel szemb e szálljanak az összeomlást előkészítő mozgalmakkal szemben” . 43 Károly tisztában volt azzal is, hogy ha ők nem képesek időben békét kötni, akkor „a fejük felett saját népeik fogják ezt megtenn i” . 44 Vilmos válaszában a nyugati fronton és a tengeren elért sikerek mellett arra hivatk ozott, hogy az angolok és a franciák kimerültek, Oroszország megbénult, Amerika p edig „belátható időn belül nem tud segíteni” , ezért „éppen a béke […] rejtene magában v esz é lyeket a két monarchia számára” . 45 Károly ezután már nem kontrázott, nem tett mást, mint t ovább gusztálta a neki osztott lapokat. Legfeljebb azon lamentált, hogy mivel a Mona r- 40 D RIMMEL , 1985. 149. 41 L EIDINGER – M ORITZ – S CHIPPLER , 2010. 226. 42 R AUCHENSTEINER , 1993. 486. 43 ÖStA HHStA Politisches Archiv (PA), I. Karton 504. Liasse Geheim, XLVII. Krieg 1914 – 1918. IV. Károly levele II. Vilmo s nak, 1917. április 12. 44 Uo. A levélhez Károly csatolta Czernin külügyminiszt er expozéját. 45 Uo. II. Vilmos levele Károlynak, 1917. május 11.
