Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 3. szám - FEHÉR CSABA: Iratminta-vételi eljárások a BFL gyakorlatában - Maradandó értékű jogszolgáltatási és rendészeti iratok
Fehér Csaba 6 Jelen munkában kísérletet teszek az iratké pzők legteljesebb körére vonatkozóan (bír ó- ságok, ügyészségek, rendészeti szervek, közjegyzők és ügyvédek 5 ) áttekintést nyújtani a BFLben az elmúlt másfél évtizedben végzett iratvizsgálatokra és kiadott mintajegyz é- kekre . Legrészletesebben természetesen a bírósági iratokkal foglalkoztunk, amelynek magy a rázata nemcsak az „elsőknek” járó figyelem volt, hanem a rendészetijogszolgáltatási vonalon tapasztalható iratgyarapodásiratmegmaradás törvényszerűs é- ge is. Utóbbi a gyak orlatban azt jelenti, hogy a rendőrségi munka során keletkezett nyomozati iratanyag vádemelési javaslattal kerül az ügyészségre. Az ügyészség , ame nynyiben megalapozottnak tartja azt , vádemeléssel továbbítja a bíróságnak, vagyis a bír ó- ságon érhető tetten a r endőrségi és az ügyészségi iratanyag is. Az ügyészségi irattárak meglehetősen „üresek” tehát – kivétel a nyomozó ügyészség és az által á- nos/t örvényességi felügyeleti ügyek – , hiszen továbbítják a bírósá g nak, vagy megal apozatlanság esetén visszaküldik a rend őrségnek az iratokat. Az ügydossziéban csupán néhány feljegyzés, a vádirat, illetve a megküldött ítélet maradhat. A rendőrségre vissz akerült, illetve az el nem küldött iratokat pedig kettő – tíz éven belül selejtezik ki . A bev ezetőben idáig eljutott és szakmailag tájékozott olvasóban, ezen a ponton már biztosan megfogalmazódik a kérdés: Mi szolgáltatta a jogalapot a mintaselejtezési jeg yzékek alapján történő iratvisszatartásra? A reménykedőknek, akik konkrét jogsz a bályi helyett várnak , sajnos csalódást okozok, ugyanis nincs á ltalános/generális jogalap , mi ó ta a 45/1958. (VII.30) Korm. rendeletet hatályon kívül helyezték (2004. 05. 01.). 6 Egyedül a központi irattári tervekben (rendeletek, utasítások) rögzített lehetőségek szolgálh atnak hivatkozási pontokként az iratképzők felé a levéltári érdekek érvényes í- tése során. Hogy feltáró munkánk nem volt hiábavaló – ennek alátámasztására – örömmel konstatáltuk, hogy eredményeinket – amelyet megosztottunk a fővárosi bír ó- ságokkal is – beépít ették 4/2002. OITIM közös szabályzatba. 7 fennmaradt iratát át venné a BFL. Az iratok előkészítése és á t adása folyik, illetve egyes iratanyagokról (pl. elítéltek nyilvántartása) még tárgy a lunk. 5 A dőlt betű indoklása, az a szakmai polémia, hogy közjegyzők és ügyvédek köziratot vagy magániratot k é- pezneke? A közjegyző k magánokiratokat adnak ki, de egyéb nemperes eljárás során képeznek olyan kö ziratokat is, mint pl. a hagyatéki ügyek. Az ügyvédeket több esetben közintézmény bízza meg közfelad atokkal, ezért az irattárakban jócskán találunk köziratot, bírósági, ügyészségi határozatok, jegyzőkönyvek, egyéb ügyvédi perbeadványok formájában. 6 Amikor a BFL elkezdte az első vizsgálatot még hivatkozhattunk az iratképzőknél a létező jogsz a bályra. 7 14/2002. (VIII.1.) IM rendelet a bíróság ügyviteli szabályairól. Sajnos a büntető iratok tekintetében a szabályzat megjelenése idején még ért végett vizsgálatunk. A jogalkotók tú l zott buzgósággal jártak el, ezért a büntető iratok jó részét 15 év után levéltárba utalták! Mintavételi eljárás lehetőségét viszont rögzítették munkaügyi, nem peres és egyéb polgári ügyekben RENDŐ R SÉG ÜGYÉ S ZSÉG BÍR Ó SÁG
