Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Mérleg - Törvényen kívül. Budapesti kitelepítettek Jászboldogházán (Tóth Judit)
Mérleg 67 jobbára csu pán a szűkebb publikum olvashatta. 5 K ötet ünk azonban az olvasóközönség szélesebb rétegéhez juthat el , s tarthat számot sokak érdeklődésére. A könyv alapvetően három nagyobb szerkezeti egységre tagolható, amelyek jellegü kben is jelentősen eltérnek egymástól . A Bevezető gondolatok ban a szerző így vall a megszül etett munkájáról: „A kötet »elhallgatott történelmünknek« két egymáshoz szorosan kapcs olódó eseményét, a kuláküldözés és a budapesti kitelepíté s történetét próbálja felidézni. ” (5. ) Ennek a témamegjelöl ésnek a jegyében az első szerkezeti egység két tanulmányt ölel fel. Az első, hosszabb írást maga a szerző jegyzi. A könyv címével megegyező címet viselő t anulmányban Papp Izabella felvázolja a kitelepítések előzményeit, végrehajtását, szól a b efogadókról é s a befogadottakról, az együttélésről, valamint az azt követő időkről. A másik, forrásközlésekkel is kiegészített rövidebb írásban pedig Besenyi Vendel , a jászboldogházi k ulákságot ért atrocitásokról ír. A szerző a második nagy szerkezeti egységben „ Emléke zések, sorsok, életutak ” címmel adja közre az egykori kitelepítettek és befogadóik visszaemlék ezéseit, illetve rövid áttekintést nyújt az érintettek életrajzáról. Végül a harmadik rész a kit elepítésékkel ka p csolatos – országos, de főként helyi vonatkozású – forrásokat tartalmazza. A könyvet a szerző családi érintettségét felvillantó Szubjektív utószó , egy német nyelvű ö szszefoglalás és a kötet megjelenését tá mogatók hosszú névsora zárja. Az első részben Papp Izabella tanulmányában országos áttekintést ad a k itelepítések hátteréről, menetéről, majd mintegy koncentrikusan szűkítve a kört , a JászNagykunSzolnok megyei, i lletve a jászboldogházi események kerülnek előtérbe. Az előz e tes eljárás é s bírósági ítélet nélküli kitelepítések alanyai a háború előtt vezető állami, katonai és gazd asági tisztséget betöltő személyek és családjaik voltak. A fokozódó osztályharc jegyében megindult törvénytelen eljárások hátterében azonba n valódi indokként – mint erre töb bször a szerző, illetve a visszaemlékezők is utalnak – az é rtékes budapesti ingatlanok me gszerzése állt, amelyeket a regnáló hatalom hű kádereinek utalt ki. A Belügyminisztérium á ltal irányított és az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) segítségével végrehajtott kitelepítések 1951. május 21én indultak. A szerző áttekintő jelleggel összefoglaló képet ad arról, hogy valójában hány embert, foglalkozása, beosztása és származása szerint milyen megoszlásban érintett a kitelepítés, továbbá arról, hogy a szóban forgó személyeket mely megyék (Szo lnok, HajdúBihar, Békés, Heves, Bor sodAbaújZemplén, SzabolcsSzatmár, Pest) telep ü- lés e ire szállították. Így megtudhatjuk, hogy a legtöbb család Békés m e gyébe (1206 család) került, majd HajdúBihar (996 család) után Szolnok (985 család) megye szerepelt harmadik helyen a befogadók listáján, ahová a kitelepítetteket szállító szerelv é nyek elsőként érkeztek. A családokat a megye 17 településén helyezték el, közülük 32 család, összesen 68 fővel k erült Jászboldogházára 1951. június 5én. A szerző röviden szól azokról a neves személ yekről, akikne k kényszerlakhelyét a m egyében jelölték ki (PallavichiniAndrássy Borbála: Besenyszög melletti Fokorupuszta; Bethlen Istvánné: Tiszasüly; Széchenyi Kinga [a Megbélyegzettek című könyv szerzője]: Kőtelek; Rakovszky Iván [a Bethlenkormány egykori belügymin isztere]: Jászapáti). A k é- sőbbiekben kiderül az is, hogy Jászboldogházára is került két volt miniszter: Mikecz Ödön , a 5 Boldogháza története önálló községgé válásáig. Évek könyve. Jászboldogháza régen és ma. Szerk. K OMKOLY B É LÁNÉ – Z RUPKÓ F ERENCNÉ . Jászboldo gháza, 1996.; „SemmiAlsó megállóhely”. Kitelep í- tettek Jás zNagykunSzolnok megyében. Redemptio, 2011. 2. sz .; 60 éve történt. Budapestről kitelep í- tett családok Boldogháza tanyavilágában. Boldogházi Hírek, 2011. 3. sz.
