Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Kilátó - HORVÁTH J. ANDRÁS: Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? – Hans Booms iratértékelési és levéltár értelmezési tézisei 1972-ből
Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? 35 ideológiai polémiával bíbelődik, annak a szakma szempontjából mérvadó, társadalmi tartalmú üzenete mégis nagy érdeklődést keltett. Ennek jeleként az Archivaria, a kan adai levélt árosok mértékadó lapja 15 évvel később (!) teljes terjedelmében közre is adta az írást. 11 Nem véletlen az időzí tés, hiszen ekkoriban bontakozott ki az a fentebb már említett gondolkodásmód és bizonyos értelemben műhely, amely a „levéltárügy társ adalmi alapr a helyezése” programszerű igényével lép ett porondra és ad ott új lendületet a szakmai gondolkodásnak. 12 Hans Booms tanulmánya komoly vitát kavart. A németországi szakma az iraté rtékelés vonatkozásában voltaképpen két táborra szakadt: az egyik oldalon az irat ért é- k e lést provenienciaalapon szemlélő, iratképző szervközpontú, a másik oldalon a „ta rtalmi kérdéseket” előtérbe helyező, a társadalmi folyamatok valaminő tükrözésének igényével fellépő pertinenciaelvű megközelítést vallók állottak. 13 Előbbiek az utóbbi akat a voltaképpen zsákutcát jelentő „dokumentumközpontok” létrehozásának vádjával illették. Boomsnak az a törekvése, hogy a figyelmet a hatalmi intézményrendszer sze rveiről, s annak hierarchiájáról a társadalmi folyamatok felé fordítsa, a tanulmány me gjel enésének idején, de azt követően sem nyerhette el a többség jóváhagyását. 1991ben egy , a kanadai levéltárosok számára készített tanulmányban vázolta a tanulságokat. Ezek tézisszerűen a következőkben foglalhatók össze. 14 A társad almi folyamatokról a levéltá rosoknak – még mielőtt az iratokhoz közel í- tenének – mindenké ppen határozott értékfelfogással kell rendelkezniük, tekintettel a rra, hogy a levéltári érték – paradox módon – nem magában az iratanyagban rejtezik. A két világháború közötti időszakban a levéltá rosok a historizmus hatása alatt áll tak, s leginkább egyfajta „történeti érzék”, avagy „magától értetődő szempontok” alapján é rtékelték a levéltári anyagot, s a nemzet, állam, nép fogalmi keretei jelentették a meghat á- rozó kategóriákat. Ehhez kapcsolódott a „levéltári futurológia” jelensége: a levéltáro snak meg kellett kísérelnie „kitalálni” a jövő forrásigényeit, kutatási perspektíváit. Mindennek kudarcát látva a német levéltárosok a következő lépést az 1950es években a formális, intézményi strukturalista szempontok érvényesítése irányába te tték. Ennek lényege, hogy a levéltári értékszempontoknak az állami intézmények sze rvezeti és szerkezeti meghatározottságaiból, s annak hierarchiájából kell következniük. A gondolati hátteret az az alapelv szolgáltatta, miszerint az állami intézmények a valós társadalmi folyamatokat is leképezik – , s természetesen mennél magasabb szinten áll az adott intézményi hierarchiában az adott szerv, az általa képzett iratanyag is annál é rtékesebb. Ezt követően Booms ebben a tanulmány á ban is röviden vázolja a nagy t anulmányában konkrétabb formában megfogalmazott javaslatát: „dokumentációs te rvek” elkészítése biztosíthatja a valós társadalmi folyamatok dokumentálásának lehet ő- ségét. Lényege s zerint a levéltárosoknak át kellene tekinteniük az adott kor meghatár o- 11 Vö. B OOMS , 1987. 12 Az irányzat néh ány jellegzetes képviselője: Terry Cook, Eric Ketelaar, Tom Nesmith, Hugh A. Taylor, Helen Samules, Richard J. Cox, Brian Brothman, Joan M. Schwartz, Laura Millar, Verne Harris. 13 Az előbbi megközelítésmód legfőbb képviselője a marburgi levéltáros iskola volt, s annak egykori vez etője Angelika MenneHaritz, aki a funkcionális proveniencia tézisének megalkotásával ugyanakkor bizonyos mértékig oldotta a merev szervezeti hierarchiára alapozó szemléletmódot. S UDÁR , 2002. 23. 14 B OOMS , 1991 – 19 92. 25 – 33.
