Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Kilátó - HORVÁTH J. ANDRÁS: Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? – Hans Booms iratértékelési és levéltár értelmezési tézisei 1972-ből
Horváth J. András 34 szer – szemben az NDK valamennyi közhivatali szervére kiterjedő, s hiv atali hierar chián nyugvó iratértékelési szisztémájával – , nem teremt lehetőséget az átfogó iratre preze n táció biztosítására, levéltárosai ennélfogva nem is lehetnek képesek megfelelően gy a korolni érdemi feladataikat. 8 Booms elsődleges szándéka az volt, hogy – mintegy a Bundesarchiv elnöki fun kciójából fakadó kötelezettségnek is megfelelve – igyekezzék elhárítani ezt a vádat, s megvédelmezze a nyugatnémet társadalmi berendezkedést és levéltárértelmezési gy akorlatot a szakmainak álcázott politikai támadástól. Egyszersmind arra is kísérletet tett, hogy mintegy „leleplezze” a keletnémet rendszer merev állami hierarchián nyugvó tá rsadalomértelmezését, s rámutasson a keleti kollégák bürokratikus szemléletének m é- l yén meghúzódó „eltorzult hegeli – marxi dialektikára”, alkalmatlannak nyilvánítva azt valós társadalmi jelenségek érzékelésér e és értelmezésére. A fentiekben érintett pro blematikához visszakanyarodva , ezúttal is módot keresett arra, hogy új iratgyarapítási és forrásértékelési elveket körvonalazzon – egyként e lutasítva mind az NDK levé ltári rendszerének bürokratikus – hierarchikus paradigmájú, mind az NSZK levéltárosainak szélesebb elvi alapokat nélkülöző, vol taképpen csupán intuícióra (vö. „Fingerspitzengefühl”) és a felhalmozott szakmai tapasztalatokra alapozó gyakorlatát. A levéltárosi szereplehetőség funkcionális sz empontú megközelítése Hans Boomst a továbbiakban is foglalkoztatta, amelynek többek között A levéltárak elhelye zkedése a közigazgatás, a kutatás és a politikum erőterében című, nyolc évvel később tartott előadásában is hangot adott. 9 Booms a levéltár eltér ő funkcióinak kiegyenlítési lehet ő- ségét keresve a különféle érdekek egymást feltételező és kiegészítő voltát hangsúlyozta, s a közlevéltár feladatkörét akként határozta meg, mely szerint az sem nem hivatali szerv, „sem nem kutatóintézet, hanem a nyilvánoss ág számára lé tesült szolgáltatói ntézmény”. Erőteljesen aláhúzta a levéltáros szakmai függetlenségének szükségességét, amelyet főként azért tartott nélkülözhetetlennek, mert úgy vélte, a különféle hatalmi aktorok által keletkeztetett források értelmezés útj á n válnak levéltári anyaggá, s ezt a feladatot csakis levéltáros végezhet el. Booms a különféle személyes és társadalmi identitások (személyes, helyi, regionális, nemzeti) iránt intenzíven jelentkező igénnyel összefüggésben fontos új szereplehetőségként ér telmezte a levéltár(os) „közvetítői” f eladatkörét. Mind a lakosság, mind a kormányzat részéről a múlttal fenntartott folyam atosság élménysz erű dokumentálását a levéltárosok új feladatává kell tenni , hangsúlyo zta. Ennek megfelelően „a levéltári munka egyre inkább a kortörténeti kutatásokkal áll összefüggésben [ ... ] , s a különféle közösségi feladatok még nagyobb mértékben igén ylik a levéltárosi szakmai integritás erősítését” – így Booms. 10 Az európai kontinens kulturális ter epén kissé különcnek ható Booms – mi nt e mlítet tük – jelentős hatást a tengerentúlon ért el. Azokban az országokban, ahol n em állt megkövesedett , a bürokratikus késztetéseknek ellená llni képtelen, merev levéltári ku ltúra a gondolatgazdag kezdeményezések útjába... Ezzel magyarázható, hogy noha az 1972es tanulmány jórésze a kanadaiak számá ra csaknem érdektelen politikai – 8 S CHRECKENBACH , 1969. 179 – 82. 9 B OOMS , 1980. 16 – 28. 10 B OOMS , 1980. 19 – 20.