Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Kilátó - HORVÁTH J. ANDRÁS: Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? – Hans Booms iratértékelési és levéltár értelmezési tézisei 1972-ből
Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? 33 lentőségű előadására – lényegre törően ismertette a levéltártörténeti átalakulás fontos mozzanatait, tendenciáit. A Terry Cookelőadás, majd tanulmány ismertetése keret é- ben Körmendy a lényeget ragadt a meg. Mint írja, az előadó „ véleménye szerint évsz á- zadu nk utolsó évtizedeiben fontos szemléletváltozás történt a közvéleményben: az á llampolgárok ’maguknak követelték’ a levéltárakat. Az átlagpolgár már nem elégedett meg az állami bürokrácia papírjait őrző intézménnyel, ő olyan levéltárat akart (akar), amely b iztosítja a személyi jogait, ahol kikutathatja az identitását erősítő iratokat, a ’gyökereit’, pátriája és közössége kollektív emlékeit. Az államalapú levéltári modellről átté rtünk a társadalomalapú modellre” 5 [kiemelés – HJA]. Ebbe a gondolatmenetbe ág yazva esik szó Körmendy ismertetésében a Bundesarchiv elnökéről, Hans Boomsról is, aki – mint említettük – az iratértékelés új alapokra fektetésének szorgalmazásával lényegében az újfajta szakmai gondolkodás egyik legjelentősebb inspirátora. Mi sem mutatja jobban kezdeményezésének jelent ő- ségét, hogy a forrásközlés tárgyát képező szakmai esszé közzététele után Booms pály á- ja, s zakmai karrierje némileg meg bicsaklott, presztízse a hagyományos szemléletmó dhoz ragaszkodó befolyásos levéltárosok körében csorbult. Lássuk rövid életrajzát. Hans Booms (Haldern, 1924 – Lahnstein, 2007) a világháborúban tengeralattj á- rókon szolgált. 1951 – 1955 között az elűzött németek ügyeivel foglalkozó kormán ytisztviselő, majd a marburgi levéltáros iskola elvégzése után 1957től a Bund esarchiv tanácsosa lett, ahol pártiratok, az irathagyatékok és a képi adathordozók felelőse volt. 1967től a freiburgi Hadilevéltár átvételében működött közre. 1969től igazgató, majd 1972 – 1989 között a Bun desarchiv elnöke volt . 1984ben a Bonnban megrende zett Nemzetközi Levéltári Kongresszuson a Nemzetközi Levéltári Tanács elnökévé válas ztották. Esszéisztikus hangvételű tanulmányaiban főként a levéltár modernkori felada tmódosulásainak kérdései, a levéltárosi hivatás tartalmi és magatartásbeli jellemzői, a közlevéltárak társadalmi beágyazódásának, politikum és közigazgatás levéltári vona tkozásainak, a feladatkör változásainak problematikája foglalkoztatta. A német szakmai közvélemény mindmáig nagyra értékeli a szövetségi levéltár fejlesztése, a levéltárak k ö- zötti kooperáció, valamint az újtípusú adathordozók levéltári alkalmazása érdekében tett erőfeszítéseit. 6 Booms már 1966ban is föltette – s jelenlegi viszonyaink is sajnálatos módon t anúsítják ennek indokolt voltát – a költői kérdést: „megelégedhete a mú lt emlékeit ő rző állami intézmény az állami apparátus tevékenységének regisztrálásával, vagy pedig kötelezettségét ki kell terjesztenie a z egész politikai és közéletre?” 7 Néhány esztend ő- vel később pedig az itt megpendít ett gondolatot az alábbi esszében bon totta ki még részletesebben, é rvelését az aktuális ideológiai – politikai értelmezési keretbe ágyazva. A korszakalkotó jelentőségű Társadalmi rend és fondképzés: a levéltári forrásértékelés problematikájához című tanulmány avagy esszé legnagyobb hányadát u gyanis a keletn é- met levéltárosokkal folytatott jobbára politikai természetű polémia alkotja. A keletn é- met levéltároso k szakközleményeikben ugyanis azt állították, hogy a kapitalista ren d- 5 K ÖRMENDY , 1997. 43. ; C OOK , 1997b 191 – 214. 6 Vö.: H ARTMUT , 2007. 277 – 279.; R ESS , 1992. 87 – 93.; K ÖRMENDY , 1994. 41 – 42. 7 J AROSCHKA , 1988. 64.; B OOMS , 1966. 31 – 46.
