Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Kilátó - HORVÁTH J. ANDRÁS: Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? – Hans Booms iratértékelési és levéltár értelmezési tézisei 1972-ből
Horváth J. András 32 A z európai kontinens , s ez en belül a magyar levéltár ügy intézményi fejlődésének jele nleg mondhatni „harmadik korszakát” éli. Az első korszak körülbelül a nagy francia fo rradalomig , az intézményi avagy hatalmi érdekhez kötött, döntően jogbiztosító funkció időszaka; ennek megtestesül ései az udvari, fejedelmi, nemzetségi, egyházi, stb. levélt á- rak. Ezt követően, a professzionális történettudomány kialakulásával párhuz a mosan j e lentek meg a ma is létező, s főként – bár egyre halványuló jelleggel – tudom á nyos é rdekeket képviselő „történeti levéltárak”. Az ezek őrizetében lévő iratanyag, bármilyen természetű, eredetű volt légyen is – egyfajta „transzformációs hatás” ere d ményeként – sajátos módon és bizonyos értelemben „átalakul”: az eredeti funkcióhoz kötött jelleg elhalványul és a történeti rekonstrukció igényének szempontja veszi át az eredeti jo gbiztosító szerep helyét. E zt a fázist követi – s most éppen ennek az átalak u lásnak a kezdeti lépéseinél tartunk – az „emlékezeti” avagy „kulturális – társadalmi, identitás funkciójú” levéltár ir ánti igény jelentkezése. L ényege, s ez merőben újszerű intézmén yértelmezés, illetve szemléletmód, hogy ebben az esetben a levéltár már ö n magában is egyfajta szimbolikus jelleget ölt, s egy kisebb vagy nagyobb közösség ön a zonossági, i lletve kollektív vagy személyes emlékezeti igénye it elégíti ki, avagy ekként hivatkoznak rá. (Főként a kisebb városi, közösségi levél tárak esetében szembeötlő, hogy milyen nagy munkát végeznek , mint helytörténeti műhelyek.) Ám ennek a „tö r ténészi” avagy forrásprezentációs tevékenységnek is a hátterében s okkal inkább a lok á lis önazonosság biztosítása és erősítése áll, amelynek a helytörténeti aktivitás mon d hatni csupán inté zményesült, konkrét megnyilvánulási módja. Lényeges vonás, hogy ebben a mai, kitelj esedőfélben lévő intézményfejlődési fázisban a „kul turálisszemélyes” attitűd jócskán felerősödik, s a társadalomnak ez a fajta igénye minden jel szerint meg is előzi majd a hagyományos „t udományos” igényszintet, nem beszélve a szűken a közigazgatási funkciókhoz kapcsolt, döntően jogbiztosítási szerepkörrő l. 3 Ezek a makrószintű intézményi átalakulási folyamatok határozzák meg azt az ú jfajta szakmai gondolkodásmódot, amely a levéltáros társadalom, forrás- és iratérte lmezési tevékenységét, szakmai magatartását is egyre inkább befolyásolja. Ezeknek f ő- ként az angolszász és kanadai levéltárelméleti terepen érzékelhető szembeötlő voltáról egy korábbi írásomban már adtam ismertetést. 4 Hans Booms ennek az újfajta gondolkodásmó dnak egyik európai úttörője volt . A tudományelméleti folyamatok búvópatakként való felbu kkanására, majd elrejtőzésére is jó példa az övé. A forrásértékelés átfogó társadalmi alapjaira való hivatkozás ugyanis főként a tengerentúlon termékenyítette meg a szakmai gondolkodást, kezdeményezője viszont a tradicionális német levéltári kultúrából érk ezett. Nem mellékes számunkra, hogy a szakmai orientáció szemléleti átalakulás ának igényére annak idején folyóiratunk is reagált – igaz, nem túl nagy visszhangot váltva ki. Körmendy Lajos 1997ben – felfigyelve Terry Cooknak az 1996os pekingi levéltáros kongresszuson elhangzott, a fentiekben vázolt folyamatokra is utaló, meghatározó j e- 3 A mai – és tegnapi – mérvadó levé ltár szakirodalom egyik legtöbbet taglalt témája a levéltár társadalmi szerep, illetve funkcióváltásának kérdése . – Lásd C OOK , 2001a. 3 – 24.; C OOK , 2001b: 14 – 36.; K ETELAAR , 2000. 322 – 340.; H AWORTH , 1976/77. 28 – 36. 4 H ORVÁTH , 2012. 24 – 41.
