Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - KÁLI CSABA: A közigazgatási és intézményi szerkezet – átalakításból adódó újabb feladatok az iratkezelés közlevéltári ellenőrzésében, valamint az értékhatár-vizsgálatban
A közigazgatási és intézményi szerkezet átalakításából adódó feladatok… 11 megyei vonatkozásba – pedig már szinte biztosan nem üti meg az értékhatár feletti szintet, ha egyáltalán beszélhetünk érdemi iratkezelésről az esetükben. Az alapítványok kapcsán is többszempontú viz sgálatot kell végeznün k az értékh atárral kapcsolatban . Elsősorban a közalapítványokat kell vizsgálnunk, amelyek nem egy esetben „kváziközigazgatási” feladatokat is ellátnak. Közvetle nül a rendszerváltás után, 1990 – 1991 tájékán hozták létre minden megyében a vállalkozásfejlesztési alapí tványokat, melyek közel negyedszázados működésük során értékes forrásait rejtik egy térség mikro, kis- és középvállalkozásainak. Több olyan oktatással kapcsolatos kö zalapítvány is működik, amelyet lényegében a közigazgatásbó l, azon belül is az önko rmányzati igazgatásból „szerveztek ki”. A különböző megyei szintű gyermek és ifjúsági közalapítványok a közoktatás oldalvízén tevékenykedve keletkeztethettek értékes ir atokat is, hasonlóan a városi és megyei felsőoktatási profilú kö zalapítványokhoz. Ez utóbbiak különösen olyan térségekben, településeken számíthatnak nagyobb (levéltári) érdeklődésre, ahol a felsőoktatásnak ritkábbak a hadállásai, minekutána az adott megye vagy (kis)város lényegesen nagyobb figyelmet szentel(t) a meglé vő felsőoktatási egys é- geknek. Ez esetben már nem feltétlenül az iratok abszolút értékét, hanem a relatív, úgynevezett helyi értékét kell figyelembe venni az esetleges levéltári értékhatár megá llapítása során. Külön kategóriát képeznek azok az (köz)alapítvá nyok, amelyek (köz)intézményeket működtetnek. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy nem is az i ntézmény, hanem az alapítvány iratai között találjuk meg az érdemi, releváns iratokat. Az egyesület látszólag, fogalmilag a civil szféra részét képezi, de itt is v annak á tmeneti zónák a valódi civil élet és az intézményesített „hivatalosság” között. A Zalai Falvakért Egyesületet például 1990ben hozták létre, székhelyét a megyeházára jegye zték be, ami már önmagában árulkodó jel. Szerteágazó és eredményes tevékenység é nek egyik szegmense a falugondnoki hálózat működtetése, amely már szinte közintézményi feladatokat takar. A helyi érték figyelembe vétele az ilyen szerveződéseknél különösen fontos, még ha csak mintavételezési céllal vizsgáljuk is őket. Utolsó gondolati kö rként, visszatérve egyúttal a közigazgatási és intézményi á talakulásokhoz, néhány személyes tapasztalatot szeretnék megosztani az új iratképző szerveknél 2013ban végrehajtott ellenőrzésekkel kapcsolatban. Kifejezett szándékunk volt, hogy amennyire csak le het, ismerjük meg az illetékességünkbe került új és főként új típusú iratképzőket. Úgy gondoltuk, nem haszontalan, ha „rápillantunk” a kezdő l é- pésekre, a saj át tapasztalatszerzés mellett szaktanácsadással is segítve az iratkezelési munka beindulását. Az MN L Zala Megyei Levéltárának öt éves ellenőrzési tervében 2013ban területileg a Nag ykanizsai járást ütemeztük be , így ezen a terepen találko ztunk fizikailag is az újdonságokkal. Mielőtt bárki is előítéltektől terhelten azt gondolná, hogy ezek az új járási é s egyéb hivatalok technikai ellátottságukat illetően nem hagynak maguk után kívánnivalót, és minden földi jóval el vannak látva, azokat ki kell ábránd í- tanom. Közepes, vagy annál gy engébb reprezentativitású épületeket, kifejezetten igénytelen, spártai elhel yezési körülményeket kell elképzelni. Többször még az átlagos levéltári viszonyokat is alulmúló fizikai állapotok jellemezték azokat az egységeket, amelyeket volt szerencsénk meglátogatni, ellenőrizni. Az első fő probléma is e méltatlan elhelyezési körülm ényekből adódott, nevezet esen az irattárul szolgáló helyiségek elégtelen, minimalista kialakítása miatt . A járási hiv atal szakigazgatási szerveinek jó része – önmagában racionálisnak tekinthető m ó don –
