Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - KÁLI CSABA: A közigazgatási és intézményi szerkezet – átalakításból adódó újabb feladatok az iratkezelés közlevéltári ellenőrzésében, valamint az értékhatár-vizsgálatban
Káli Csaba 10 Már a „társulás” szó is megtévesztő lehet, hiszen ez mögött többfajta tartalom is me ghúzódhat, de ez alka lommal kifejezetten az állandó – és nem az egy konk rét feladatra ad hoc jelleggel – felállított társulásokra irányítanám a figyelmet. Már a szervnyilvánta rtásba felvett név megválasztásánál is gondok merülhetnek fel, de ahogyan az önko rmányzatoknál sem alapvetőe n az önkormányzat, hanem annak hivatala, úgy itt sem a társulás, hanem annak munkaszervezete vagy irodája képezte a maradandó ért ékű ir atokat. A múlt időjű fogalmazás nem véletlen, hiszen a járások megalakulásával ezek a szervezetek lényegében elvesztették szerepkörüket, de nem feltétlenül szűntek meg. A jogszabályok lehetővé teszik, hogy az önkormányzatok, bizonyos – a korábbiakhoz képest lényegesen redukáltabb – feladatkörben alulról jövő kezdeményezéssel fen ntartsák ezeket a kistérségi szerveződéseket, v iszont az esetleg változatlan név mellett már korántsem biztos, hogy ebben az új minőségében a kistérségi munkaszervezet é rtékhatár feletti iratokat fog a jövőben is produkálni. Ahol 2013. július 1. után is me gmaradtak/megmaradnak ezek a munkaszervezetek, ott tételesen meg kell vizsgálni, hogy a megváltozott funkció indokoljae továbbra is az értékhatár feletti szervként v aló nyilvántartást. A következő példa a tűzoltóságok és a katasztrófavédelem szervezeti kereteiben végbement változások értékhatárvizsg álatot igénylő szervnyilvántartási kérdését veszi górcső alá. A tűzoltóságok és a polgári védelem „ernyőszervezeteként” 2000től felálló katasztrófavédelmi igazgatóságok szervezeti rendjében a tűzoltóságok, mint de jure önkormányzati szervek jelentek meg. 2012. január 1vel az új szaktörvény alapján a tűzoltóságokat államosították. 9 Három hónappal később az államosított tűzoltóságok beolvadtak a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságokba és az egykori tűzoltósági székhelyeken, rendszerint azok épületeiben lé trejött katasztrófavédelmi kirendeltségek alárendeltjei lettek. Mindezek tükrében két kérdés adódik, ami már csak helyszíni viz sgálattal dönthető el. Az egyik, hogy technikai értelemben érdemese külön szervként nyilvántartani a tűzoltóságokat, illetve ha igen, akkor a katasztrófavédelmi kirendelts é- gek tükrében keletkeztetneke maradandó értékű iratokat vagy minden ilyen ügy a k irendeltségeken csapódik le? E kérdéskörnél maradva, de a szervezeti átalakulások okozta aktualitásoktól kissé távolodva, az érték határ és szervnyilvántartás összefüggésében a féligmeddig már a civil szférába tartozó szervtípusokra térnék át, nevezetesen a kamarák, alapítványok, egyesületek problematikájára. E kérdés aktualitását az adhatja, hogy éppen időszerűvé válik az idetartozó , értékhatár felettinek titulált szervek iratainak átvétele. Az 1990 után újraalakult kamarák esetében nincs olyan éles választóvonal, ami mentén az értékh atárhoz való viszony egyértelműen definiálható lenne. Véleményem szerint az Ipari és Kereskedelmi Kam ara, valamint az egykori Agrárkamara (újdonsült nevén: Nemzeti Agrárgazdasági Kamara) megyei szinten is egyértelműen vonal felett helyezkedik el. Az ügyvédi, mérnöki, építész és orvosi kamarák esetében már nem mernék ilyen egyé rtelműen fogalmazni, itt mind en esetben tételes vizsgálat szükséges, a több i kamara – lépett új önkormányzati törvény (2012. évi CLXXXIX. tv. ) újraszabályozta a helyi önkormányzatok társ ulási lehetőségeit, egyúttal hatályon kívül került az említett két korábbi törvény is . 9 2011. évi CXXVIII. tv. a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról.
