Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 1. szám - SEREMETYEFF–PAPP JÁNOS–NÉMETH ZSOLT: Az Acta diaetalia 1618 évi korona-ábrázolásának restaurátori vizsgálata
Seremetyeff-Papp János – Németh Zsolt 8 jelenik, mindig vastagon használták, mivel nem tudták vékonyra készíteni, mert könnyen eltört. Vékonyan fogó grafitceruzát először Joseph Hardtmuth volt képes előállítani 1790-ben, amikor is grafitporhoz agyagot és kötőanyagot kevert, melyek arányának változtatásával különböző keménységű ceruzabeleket tudott létrehozni, 13 s amiket aztán fabetétbe foglalva forgalmazott. 1790 tehát a rajz készülte post quem-dátumaként tekinthető. A vonalrajzot valaki törölni próbálta. A művelet meglehetősen jól sikerült, bár végzője nem folytatta a teljességig, valószínűleg azért, mert a vékony papír károsodásától tartott. Eszközeként háromféle anyag jöhet számításba: kenyérbél, puha gumiradír vagy finom csiszolópapír. Kenyérbél használatának lehetőségét elvethetjük, mert azzal egyrészt nem lehet olyan finoman követni az alak kontúrjait, ahogy itt megfigyelhetjük, másrészt nem olyan erős, hogy a háttér barna tónusát is eltávolítsa, tehát marad a gumiradír, vagy az egészen finom csiszolópapír. E viszonylag modern eszközök alkalmazása azonban nem csak magának a vonalrajznak az elhalványodását eredményezné, hanem a felület koptatása következtében a tusrajz barna alaptónusáét is. Ez valóban be is következett: az alak által határolt terület tónusa a Koronaábrázoláson kívüli papírlap tónusához került közel, és világosabb színével elüt a környezetétől. A törlés eszközeként tehát gumiradír, esetleg finom csiszolópapír valószínűsíthető. A papírt jelen állapotában még egy kíméletes törlés is jobban igénybe venné, mint amilyen károsodásokat magán visel, így arra következtetünk, hogy a javításra nem az elmúlt évtizedekben került sor. A vonalrajzot talán maga a készítője törölte, vagy pedig olyan valaki, aki már előttünk felismerte annak másodlagosságát, és el akarta távolítani ezt az oda nem illő kiegészí- tést. Ide kívánkozik, hogy Pálffy Géza legújabb kutatásai feltárták: az Acta Diaetalia 1618 nem egy „halott” dokumentum, mely századok óta porosodik levéltárak mélyén. A történész kimutatta, hogy az irategyüttest IV. Károly 1916-os koronázása előtt felhasználták a szertartás hagyományos külsőségeinek megteremtéséhez. 14 Lehetséges, hogy a 13v oldalon található három másodlagos beavatkozás – a vonalrajz készítése, törlése, illetve a tintaceruzás bejegyzés – közül valamelyik ekkor keletkezett. A csonka lap Az irategyüttes vizsgálatakor foglalkoztunk 30. és 31. lap közötti hiányosnak tűnő lappal is, melynek csupán a gerinc közelében lévő 3-4 cm-es darabja maradt meg. Kíváncsiak voltunk rá, hogy milyen módszerrel történt a lap hiányzó részének eltávolítása, illetve hogy arra mikor kerülhetett sor. Megállapítottuk, hogy a papír hiányzó részét gondos és óvatos, megtervezett szakítás útján távolították el. A papír véletlenül vagy a befűzést követően, az adott helyről való kitépés esetében így nem szakadhatott volna el. Úgy véljük, hogy a lap eredetileg is úgy került az irategyüttesbe, ahogy ma látjuk Ezt a feltevést az is alátámasztja, hogy az ép 30. oldal szövege befejezett, nem sejthető belőle további folytatás. A csonka oldalnak csupán kötészeti jelentősé- ge van, egy oldalt ugyanis nem lehet befűzni, csak úgy, hogy a másik oldala is meglegyen, legalább néhány milliméteres szélességben, hogy a befűző cérna megtarthassa. A dokumentumon látszik, hogy jegyzőkönyv-szerű, összeállítói nem törekedtek magas esztétikai színvonalra: kielégítő volt számukra az is, hogy a csonka ellenoldal szélét nem vágták párhuzamosra, hanem egy alkalmas méretűnek látszó, ferde szélű papírt fűztek be a megfelelő helyre. 13 FINÁLY, 1948. 278., http://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_Hardtmuth. (A letöltés ideje 2009. március 3.) 14 PÁLFFY Géza, 2010.
