Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 1. szám - SEREMETYEFF–PAPP JÁNOS–NÉMETH ZSOLT: Az Acta diaetalia 1618 évi korona-ábrázolásának restaurátori vizsgálata

Az Acta Diaetalia 1618 korona-ábrázolásának restaurátori vizsgálata 9 Összegzés Az Acta Diaetalia 1618 megnevezésű irategyüttesen végzett műszeres vizsgálatunk legfontosabb megállapítása az, hogy a 13v oldalon az eredeti 1618-as tusrajzon az íves keretben, hasonlóan az abroncs és a hátsó pánt többi jelzett zománcképéhez, nem volt alak ábrázolása, a vonalrajz másodlagos. Ennek következtében az ábrázolás nem használható fel sem annak igazolásá-

ra, sem pedig annak cáfolatára, hogy 1618-ban Dukász Mihály képmása foglalt helyet a Korona

hátsó oromzatán. Így változatlanul nincs képi bizonyíték arra, hogy Révay Péter koronaőr állí-

tása, miszerint a hátsó oromzaton könyve készültének idején, 1613-ban a Szűzanya képmása

foglalt helyet, hamis lenne. Ugyanakkor két olyan ábrázolást is ismerünk a 17. század elejéről,

amelyek közvetett módon, a hátsó oromzaton keretébe beleférő képet mutatva, Révay kijelentését támasztják alá. Az egyik éppen a vizsgált 1618-as tusrajz, a másik pedig II. Mátyás koroná-

zási emlékérméje 1608-ból, amelyen még a hátsó oromzati kép alatt körbefutó gyöngysor is jól

kivehető,

15 ami eltér a mai állapottól, hiszen a Dukász-kép sem széltében, sem hosszában nem

fér a keretébe. Alatta el kellett távolítani az abroncs tetején eredetileg körbefutó gyöngysor

több elemét, hogy elhelyezhető legyen a hátsó oromzaton. Vizsgálataink azt valószínűsítették, hogy a vonalrajz vékonyan fogó grafitceruzával készült,

ami megerősíti annak másodlagosságát, hiszen ilyenek csak a 18. század vége óta léteznek. Törlése szintén „modern” eszközzel, gumiradírral vagy finom csiszolópapírral történt. Az Acta Diaetalia 1618 történetének részletes feltárása csak a közelmúltban kezdődött el. A

vonalrajz készítésének, illetve annak törlésének pontosabb időbeli behatárolása különösen érdekes adalékokkal járulhat hozzá a Korona kutatásához. Reményeink szerint műszeres vizsgálatunk eredményei inspirációt adnak az irategyüttes további tanulmányozásához, mely további

adatokat szolgáltathat a Szent Korona sorsának teljesebb megismeréséhez. A szerzők köszönetüket fejezik ki Sz. Simon Évának, a kézirat gondozójának a vizsgálat

iránti érdeklődéséért és segítő közreműködéséért, valamint Szalados Bélának, amiért rendelkezé-

sünkre bocsátotta az általa tervezett infravörös kamerát. Rövidítések és Irodalomjegyzék Szakirodalom BERTÉNYI 1996 BERTÉNYI IVÁN: A magyar Szent Korona. 9., bővített kiadás. Bp., 1996. BERTÉNYI 2001 BERTÉNYI IVÁN: Révay Péter a magyar Szent Koronáról írtmunkájának forrásértéke. A történelem és a jog határán. Tanulmányok Kállay István születésének 70. évfordulójára. Szerk. SEIFERT TIBOR, Bp., 2001. BOGYAY 1978 BOGYAY, THOMAS von: Ungarns Heilige Krone. Ungarn-Jahrbuch 9. 1978. 207–235. BOGYAY 1991 BOGYAY Tamás: Kritikai tallózás a szentkorona körül. A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Bp., 1991, 31-–37. BÓNIS 1981 BÓNIS GYÖRGY: Révay Péter. Irodalomtörténeti Füzetek 104. Bp, 1981. 15 Egy a Magyar Nemzeti Múzeum Érmetárában őrzött példány reprodukcióját közli HORVÁTH, 1997. 105., egy a bécsi

Kunsthistorisches Museum Érmetárában található példányét pedig NÉMETH, 2010. 134.