Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - KATONA CSABA: Rákóczi – iratok Hollandiából, 1956–2006
Rákóczi-iratok Hollandiából 81 Wolkenstein között, míg az 5. II. József király Joannes von Aspermont-nak szóló adomá- nya 1787-ből Nagysárosra vonatkozóan. A 6–8. tétel különböző vegyes iratokat tartalmaz, amelyek 1604 és 1821 között keletkeztek, így pl. – a teljesség igénye nélkül – Báthory Zsó- fia (1629–1680), I. Rákóczi Ferenc (1645–1676), II. Rákóczi György (1621–1661) stb. iratait, a 9–10. tétel pedig fotómásolatokat: a már említett 9. többek között középkori oklevelekről (keletkezési évük: 1402, 1405, 1409), a 10. pedig egy 1703-ban datált iratét. A 11–15. tételek 19–20. századi vegyes iratokat és másolatokat foglalnak magukba a másik, a köznemesi Rákóczy család iratanyagából. Összességében tehát kétségkívül elmondható, hogy az 1322-ben kelt középkori oklevél már önmagában rendkívül értékessé teszi ezt a sajátos összetételű irategyüttest. Joggal merül azonban fel a kérdés, hogy pontosan hogyan és mikor kerültek ezek az iratok Hollandiába, azon belül pedig éppen a hágai levéltárba? Az iratok Hágába kerülése Habent sua fata libelli – azaz: a könyveknek is megvan a maguk sorsa, tartja a latin mondás. A Hollandiába került Rákóczi-iratok sorsa egyértelműen azt bizonyítja, hogy az iratok esetében is helytálló ez a latin bölcsesség. Annyi egészen bizonyos, hogy ezek a fontos dokumentumok 1974-ben kerültek a Hágában működő Nemzeti Levéltár birtokába. 9 Az iratokat egy Hollandiába szakadt magyar hölgy, bizonyos özvegy Rákóczy Imréné, születet Marton Sára adta át a levéltárnak megőrzésre, ám azzal a kéréssel megtoldva, hogy Hollandia azokat egészen addig őrizze gondosan, amíg Magyarországon az egypártrendszer fennáll, ennek valamikor bekövetkező bukása után azonban az átadott iratoknak vissza kell térnie hazájukba. 10 A hágai levéltár hozzáértő munkatársai megállapították, hogy a Rákóczy Imréné által bemutatott iratok kivétel nélkül igen jelentős történeti értéket képviselnek, így az intézmény eleget tett a kérésnek és vállalkozott az irategyüttes megőrzésére, amely feladatának aztán egészen 2006 őszéig dicséretesen eleget is tett. E ponton viszont újabb kérdéseket kell feltenni? Először is azt, hogy ki volt Marton Sára? Majd pedig azt is, ami ennél is fontosabbnak tűnik: ki volt a férje, Rákóczy Imre? Legfőképpen pedig azt, hogy miképp kerültek birtokukba a hágai levéltárnak átadott iratok, amelyek között, mint már többször esett róla szó, nem csupán a saját családi irataik, de a fejedelmi Rákóczi család dokumentumai is fellelhetőek, sőt ezekből van több? Az 1896-ban született Marton Sára férje, a feleségénél három évvel idősebb, 1893-as születésű Rákóczy Imre meglehetősen magasra ívelő karriert tudhatott magáénak a 20. század első felének Magyarországán. 11 A férfi egyetemi tanulmányait Kolozsváron vé- gezte, előbb a bölcsészeti, később az állam- és jogtudományi karra járt, bölcsészdoktori címet is szerzett. 1914-ben bevonult és az első világháborúban harcolt, elsősorban a török csapatok oldalán harcolva tűnt ki. Ennek során tüzérfőhadnagyi rangig jutott előre a katonai ranglétrán. A világháborút követően, azaz a történelmi Magyarország szétszakadása után Budapesten talált állást, konkrétan 1922-től a magyar miniszterelnökség sajtóosztályán (III. osztály) kezdett dolgozni, ahol 1927-től előadóként alkalmazták 12 úgy, hogy belépését követően alig fél évtized múltán a sajtóosztály vezetőjének helyettesévé lépett elő és ezt a posztot majd tíz évig töltötte be közmegelégedésre, közben miniszteri tanácsosi rangot ka- 9 A 0,2 iratfolyómétert kitevő dokumentumok átadásáról a levelet egészen pontosan 1974. szeptember 2án írta alá Rákóczy Imréné Marton Sára. Deed of conveyance and receipt. Bp., 2006. október 5. 10 SZABÓ GÉZA: Rákócziék hazatérnek. Népszabadság, 2006. szeptember 28. 19. 11 Részletes életrajza: MARÁCZ, L.: i. m. 8. 12 6161/2006. MOL. sz. ügyirat. Bp., 2006. április 19.
