Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - KILÁTÓ - KÖCZE LÁSZLÓ: Gazdasági gyűjtemények és levéltári értékelés az Egyesült Államokban
Köcze László 32 alábbi áttekintés ebben a kérdésben próbál néhány ponton útmutatóul szolgálni az amerikai gazdasági archívumok profilja és az ún. Minnesota módszer számbavételével. A húszas években intézményesülő gazdasági iratbegyűjtés a kezdeti, látványos eredmények ellenére (a Baker Könyvtár felállítása és működése) hamar láthatóvá tette a vállalati szférával és a tágabb gazdasági környezettel kapcsolatos problémákat az Egyesült Államokban. Az egymástól egyre jobban divergáló megoldások, úgymint a vállalati levéltárak felállítása, illetve az archívumok gyűjteményi időkörének radikális meghúzása (lásd a Baker Könyvtár esetében kialakított 1890 körüli időhatárt), idővel elterelték a figyelmet olyan fundamentális kérdésekről, mint a modern kori iratok értékelésének problémája. A maga korábban eredeti és pontos meglátások – elég csak Arthur H. Cole munkáira utalni – idővel pusztán levéltártörténeti érdekességé váltak, s a későbbiekben a gazdasági levéltárosok saját koruk problémáinak újragondolásánál nem vagy nem igazán használták fel azokat, sőt igazából maga az újragondolás is elmaradt. A nyolcvanas években azonban az előző évtizedek „pangásához” képest a gazdasági iratok kérdése ismételten napirendre került, részben az amerikai levéltárosok körében megjelenő új levéltári irányzatoktól inspirálva, részben a vállalkozástörténet területén bekövetkezett változásokra reagálva. Ezek az új törekvések hol a tradicionális gyűjtőköri politikát vették górcső alá, hol a modern iparágakban működő vállalatok jellemzőinek vizsgálatával jutottak el újszerű megoldáshoz, hol pedig közvetlenül egy-egy nagyvállalat működésének tanulmányozása nyomán fogalmazták meg fenntartásaikat a vállalati iratok konvencionális begyűjtéséről. A gazdaság folyamatos mozgása, a vállalatok átalakulása szintén abba az irányba „tolta” a gazdasági levéltárosok szűk táborát, hogy megkérdőjelezzék az évtizedekkel korábban lefektetett alapelvek alkalmazhatóságát. Mindezek a törekvések azonban a kilencvenes évekig nagyobbrészt egymástól elszigetelten jelentkeztek, mígnem a két legnagyobb gazdasági archívum a Minnesota Historical Society, valamint a Hagley Museum and Library meg nem szervezték gazdasági iratokkal kapcsolatos közös programjukat. A témá- ban rendezett konferencia, majd az ennek nyomán megjelent The Records of American Business (RAB) című tanulmánygyűjtemény kifejezetten azzal a céllal született, hogy lendületet adjon – többirányú megközelítések révén – a vállalati iratok értékelésének újrafogalmazá- sához. A tanulmányok némelyike értelemszerűen az egyik jellemző intézménytípus, a vállalati levéltárak problémáival foglalkozott, hol annak hagyományos megközelítései, hol a vállalati archívumok önértelmezésének gyakorlattal való konfrontálása alapján. Más tanulmá- nyokban felülvizsgálták az amerikai vállalkozástörténet és a gazdasági levéltárügy idővel teljesen egyoldalúvá vált kapcsolatát is, amelyben ez utóbbi nem nagyon vett tudomást a vállalkozástörténet kutatásában bekövetkezett jelentős átalakulásokról, s ebből következő- en a vállalati iratok kérdése egyfajta vákuumba került. Külön tanulmány foglalkozott az oral history műfajával, kihangsúlyozva annak potenciális szerepét a vállalatok – írásos formában legritkább esetben rögzített – tényleges működésének dokumentálása terén. Ugyanígy szerepet kapott a vállalatok intézményén kívül keletkező, s gyakran legalább olyan jelentőségű – publikált vagy más levéltári – dokumentumok számbavétele is. 5 Mielőtt azonban a program legismertebb elemének a Minnesota módszernek a bemutatására kerülne sor, érdemes röviden ismertetni a két szervező intézmény főbb jellemzőit. 5 O’ TOOLE, 1997.
