Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - KILÁTÓ - KÖCZE LÁSZLÓ: Gazdasági gyűjtemények és levéltári értékelés az Egyesült Államokban

31 KILÁTÓ KÖCZE LÁSZLÓ GAZDASÁGI GYŰJTEMÉNYEK ÉS LEVÉLTÁRI ÉRTÉKELÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A nyolcvanas években a magyarországi gazdasági levéltárügyben (is) egyre látványosabbá

váltak a korábbi évtizedek levéltári munkájának iratbegyűjtést és értékelést egyaránt érintő

felemás eredményei. Az ekkor lefolytatott, többfajta iratképzőre kiterjedő – a maga korá-

ban jó kiindulási alapot képező – értékhatár-vizsgálatok azonban erőteljesen magukon viselték a „szocialista” korszak jellemzőit, amelyben a vállalati iratok problémája és „kezelé-

se” teljesen feloldódott a közigazgatási és egyéb szervekkel kapcsolatos kérdések között,

ráadásul az ebből levonható tanulságok is nagyobbrészt megmaradtak az elvi állásfoglalások szintjén.

1 Később, bár merőben újfajta helyzet alakult ki a tömeges felszámolások, a

vállalatok privatizációja, illetve a gazdaság új szereplőinek megjelenése nyomán, érdemben

nem bukkantak fel új módszerek az értékelés témájában.

2 A levéltárak „sajátos” iratbegyűjtési gyakorlata nemcsak az illetékességükbe tartozó gazdasági szervezetek esetében mutattak furcsa eredményeket, hanem a gyűjtőkörükbe sorolt cégeknél is.

3 Az elmúlt húsz évben

– amennyiben kialakult – a cégeket érintő gyűjtőköri munka, az leginkább a felszámolt cé-

gek iratainak átvételében merült ki, annak ellenére, hogy ez a helyzet csak a ritkán eredmé-

nyezhetett érdemi iratbegyűjtést. Ez a felemás szituáció főként abból adódott és adódik,

hogy a felszámolás folyamatában számos ellenérdekelt fél van, ráadásul a cégek megszűné-

sének időszakában már gyakran az iratok jelentős része sem lelhető fel. A levéltárak és a levéltárosok igénye a gazdaság többoldalú dokumentálására a gyűjtőkörbe sorolható, mű-

ködő cégekkel (és más szereplőkkel) való kapcsolatépítés imperatívuszát vetíti előre.

4 Az 1 ERDMANN, 1985. 2 A Magyar Országos Levéltár által megjelentett kiadványok leginkább a rendszerváltás és privatizáció

nyomán kialakult (levéltári) krízisre adott – hagyományos megközelítésekre épülő – állásfoglalások, amelyek továbbgondolása azonban az elmúlt évtizedben elmaradt. KÖRÖSMEZEI és SIPOS, 2001. valamint KOROKNAI et al. 2002. 3 A levéltárak kilencvenes években folytatott gazdasági iratgyarapítását kritizálta KOROKNAI, 2001, 8–11. 4 Már a kilencvenes évek közepén kifejezésre jutott a gyűjtőköri munka jelentősége, bár inkább

érdekességként, mintsem kidolgozott módszertani alapokon nyugvó kérdésként foglalkoztak vele, lásd

SÁRKÖZI, 1996. 36-37., Koroknai főként illetékességgel foglalkozó tanulmánya ugyan megemlítette a

gyűjtőköri munka fontosságát, azonban azt 2001-ben még nem tekintette aktuális kérdésnek. KOROKNAI, 2001. 17–18. A fentebb említett MOL által kiadott két munka is inkább csak az általánosságok szintjén

foglalkozott a témával.