Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - TUZA CSILLA: A céhes források és a céhes adatbázis használhatósága a családkutatásban

A céhes források és a céhes adatbázis használhatósága a családkutatásban 25 kapcsolatai is felderíthetők.

7 Ilyen tagfelvételi könyvek a 17. század második felétől állnak

rendelkezésünkre. Olyan céhek esetében, melyek újonnan alakultak, a városba máshonnan betelepülő

mestereknek néha még a külföldi születési helyét és idejétt is feltüntetik. Olyan tagfelvételi

könyvekkel is találkozhatunk, melyek azt is feltüntetik, a jelölt hol tanulta a mesterséget, és

honnan érkezett a helységbe.

8 Céhgyűlési jegyzőkönyvek A céhgyűlésen a céh életének mindenféle ügyei előkerültek: temetések, büntetések, a legkü-

lönfélébb panaszok, stb. Az ilyen típusú jegyzőkönyvek elsősorban a gazdasági élet kutató-

inak, helytörténészeknek, néprajzkutatóknak lehetnek fontosak. A családkutatás szempontjából a felsorolt neveknek lehet forrásértékük, megtudhatjuk, hogy egy adott évben kik

voltak a céhtagok, esetleg azt, ki mikor halt meg, költözött el. Mivel a céhjegyzőkönyveket

folyamatosan vezették, így előfordul, hogy egy-egy kötet akár több évtizednyi anyagot tartalmaz.

9 Legénytársaságok iratai Nyugat-Európában már a 17. századtól, Magyarországon a 18. század ’40-es éveitől kezdődően alkottak a legények már nem csupán spontán összeverődött, hanem szervezett legénytársaságokat.

10 A céhek a 18. század közepétől kezdve nem szívesen vettek fel új tagokat, a felszabadult legények kizárásával a konkurenciát igyekeztek kizárni, kiváltságaikat akarták megvé-

deni. A céhből kiszorult legényeket, az ún. kontárokat az állam többféle módon is próbálta

támogatni, így pl. jóváhagyta szervezkedésüket is (amíg nem okoztak rendbontást). A legénytársulások rendtartását általában a céh privilégiumlevelében külön fejezetben sorolták

fel, és erősítették meg.

11 A legénytársaságok iratai főként jegyzőkönyvek, tagfelvételi, legények fegyelmezési ügyeiben. Családtörténeti szempontból hasonló adatokat várhatunk, mint a céhek jegyzőkönyveiből. 7 A budai mészáros céh tagfelvélteli könyvéből is hasonló családi kapcsolatokra derül fény, pl. megtudhatjuk, hogy az 1714-ben felvett Ebenchöch Miháy fia, Ebenchöch Ádám 1740-ben lépett be a céhbe.

(BFL IV. 1002 o vegyes céhiratok – mészáros.) 8 Pl. a budai seborvos és fürdős céh 1771-ben felsorolja, ki hol született, hol és mennyi ideig tanult,

természetesen a külföldi születési és tanulóhelyeket is megtaláljuk. (BFL IV 1002 o seborvos.) 9 Csak egy példa: a budai ács céh jegyzőkönyvében a legkülönfélébb – mesterremekkel, tagfelvételi díjjal,

fegyelmi kérdésekkel, stb. kapcsolatos – ügyeket találhatjuk. Családkutatás szempontjából a névanyag használható. (BTM KM Ctgy. No. 4410. budai ács céh.) 10 A legénytársaságok és általában a céhből kiszorult legények problémája Magyarországon az 1750-es évektől kezdve jelentkezik egyre erőteljesebben. Ekkor kezdenek vele foglalkozni állami szinten is. A Magyar Királyi Helytartótanács céhügyi referense, Gosztonyi István 1761. évi jelentéseiben foglalkozik

először komolyabban az inas- és legényrendtartás betartásával. (A jelentések: MNL OL C 25 Idealia No.

3. 1761.) 11 Nagyon szép példa erre a temesvári tímárok privilégiumlevele 1815-ből, melyben külön inas-, legény-, és mesterrendtartás is szerepel. (ANT Fond 117 No. 299.)