Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - TUZA CSILLA: A céhes források és a céhes adatbázis használhatósága a családkutatásban
Tuza Csilla 26 Vándorkönyvek A felszabadult legény, mielőtt elkészítette volna a mesterremeket, és felvételét kérte volna a céhbe, vándorlásra ment. A vándorlás általában külföldre, leggyakrabban német nyelvterületre irányult. A vándorló legénnyel az atyamester foglalkozott, szállást adott neki, és munkát keresett számára. A vándorlás időtartama céhtől és mesterségtől függően egyhárom év volt. A 18. század közepétől a Magyar Királyi Helytartótanács feladata volt, hogy a külföldi vándorlások esetében vándorkönyvet adjon ki, mivel ezek a vándorkönyvek útlevélként is szolgáltak. Éppen ezért általában a vándorkönyvet használó személynél maradt, de ha viszszatértekor leadta – akár a céhnél, akár az illetékes helyhatóságnál – akkor a kutatók nagy örömmel fedezheti fel. 12 A vándorkönyvek nem csak a családkutatóknak szolgálhat életrajzi adatokkal (születési hely, idő, szülők neve), de a külföldi utat is végigkísérhetjük, hiszen minden helységben lepecsételték, dátumozták. 13 Előfordul néhány esetben, hogy külföldi mesterlegény magyar vándorlásai során keletkezett iratait is megtalálhatjuk a céhek iratanyagában. 14 Külön érdekessége a vándorkönyvnek, amikor személyleírást is találhatunk benne – fotó híján ez pótolhatja ősünk „képét”. Személyi hagyatékok Hasonlóan a más jellegű iratokban található személyi iratokhoz, itt is rendkívül vegyes tárgyú iratokról van szó: végrendeletek, hagyatéki leltárak, levelezések. A végrendeletekből széles rokoni kapcsolatok, a levelezésekből szertágazó üzleti, baráti, rokoni kapcsolatrendszer térképezhető fel. A hagyatéki leltárakból az adott személy vagyonáról tudhatunk meg adatokat. 15 A céhes iratok lelőhelye 1874-ben Magyarországon törvény oszlatta fel a céheket, helyükbe ipartestületek, iparkamarák léptek. Ezek az új szervezetek nem voltak jogutódok, a céhek irataira nem volt szükségük. Sajnos nagyon sok iratot megsemmisítettek, bedaráltak ekkor, a céhiratok jelentős részét azonban befogadták a múzeumok és a levéltárak. Múzeumok A feloszlatott céhek tárgyi emlékeivel együtt iratok is bekerültek a múzeumi gyűjtemé- nyekbe. Ezek a céhiratok ma a különböző múzeumok kézirattárában fekszenek. Mivel a múzeumok elsődleges feladata a tárgyi emlékek őrzése, feldolgozása, a közönség számára hozzáférhetővé tétele, az iratanyag többsége feldolgozatlan, legjobb esetben alapszintű segédletekkel, jegyzékekkel látták el őket. Mivel a muzeológusnak nem feladata ezeknek az iratoknak a feldolgozása, a történészek pedig ritkán gondolnak arra, hogy iratokat nemcsak 12 Számos vándorkönyvet találhatunk a Helytartótanács Departamentum publico-politicum állagában (C 53), itt foglalkoztak ugyanis kiadásukkal. Az egyik legérdekesebb vándorkönyv, amit „művészeti tapasztalás” céljából adtak ki, Erkel Ferenc testvérének, Józsefnek a menlevele 1846-ból. (MNL OL D 131 1858– 2014.) 13 A vándorló legényekkel Domonkos Ottó foglalkozott érdemben: DOMONKOS, 1979. és 2002. 14 Ilyen vándorlást igazoló dokumentum pl. Karl Wilhelm Fichten olmützi illetőségű kordovános legény oklevele, amit a temesvári kordovános céh irataiban találtunk. (ANT Fond 1045 No. 71.) 15 Speciális szempontból vizsgálja a kézműiparral kapcsolatos vé grendeleteket pl. Szende Katalin. ( S ZE NDE , 1993.) Ehhez hasonlóan akár családtörténeti szempontból is vizsgálhatjuk a céhtagok végrendeleteit.
