Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - SZILÁGYI ADRIENN: Egy maradványuradalom birtokigazgatása a családgyűlési jegyzőkönyvek tükrében
Szilágyi Adrienn 58 pontját, a folyamatban lévő és a felvett korábbi tárgyakat. Ettől kezdve a nemzetség tagjai évenként, sőt egy évben többször is összegyűltek. A családgyűlés rendszabásá- nak kérdése 1842-ben került újra a család elé, 9 hiszen a korábbi rendelkezést módosí- tották. A vásárok, a megyei gyűlések időpontjait, a törvénykezési időszakot, a királyi vízi bizottságok megyére kiterjedő munkálkodásait, továbbá a helyi birtokosok nélkü- lözhetetlen jelenlétében zajló tanácskozásokat figyelembe véve a kitűzött május elseje nem volt tartható. Ezért úgy döntöttek, hogy a kijelölt májusi hónap marad, de a gyű- lés pontos napjáról a közös igazgató dönt majd belátása szerint. Ezen a ponton a családgyűlés elsőként foglalkozott a határozathozatalra vonatkozó rendszabály kérdésével is, hiszen miután ily módon minden tárgyat közöltek a birtokosokkal – akik akár személyesen, akár meghatalmazott által képviseltették magukat, akár éppenséggel távol maradtak a családgyűléstől – a megnevezett tárgyakat mindenképp megvitatták, és határozatot hoztak azokról. Mindezzel szerették volna elejét venni annak, hogy egy-egy családtag meg nem jelenése, nem tetszése a többi birtokost hátráltassa, vagy épp a ké- sedelmes határozathozatal miatt a birtokosok esetlegesen kárt szenvedjenek. A családgyűlések résztvevői A családgyűlésen általában minden felnőtt férfi családtag jelen volt, illetve azon részt vehetett. A gyámság alatt lévő családtagok részt vehettek az ülésen, de nem szavazhattak, és a jegyzőkönyvet sem írhatták alá. Az elhunyt családtagok özvegyei a férjük utáni jog révén lehettek jelen. A távolmaradó családtagok megbízott útján képviseltethették magukat. A családtagokon, illetve a képviselőkön kívül az uradalom közös tisztviselői hivatalukból adódóan szintén a családgyűlés résztvevői lehettek. A családgyűlés a megjelent családtagok számától függetlenül határozatképesnek számított. Összehívására az elnök, az idősb atyafi (senior), a közös igazgató volt jogosult, aki az ülés helyszínét, idejét és fontosabb tárgyait előre közölte a résztvevőkkel. 10 A családgyűlések helyszínének és időpontjának kezdeti kialakulatlansága a gyű- lés résztvevőinek a változatosságában is megmutatkozott. Ehhez természetesen az is hozzájárult, hogy kezdetben ritkábban hívták össze a családtagokat, így a gyűlések kö- zött eltelt hosszabb idő alatt változott a résztvevők összetétele. Később, az ülések rendszeressé válásakor állandósult a jelenlévő birtokosok és megbízottak köre is, a családgyűlés szereplőinek állandóságáról a ’40-es évektől beszélhetünk. A gyűléseken kezdetben átlagosan 5–8 fő vett részt, később az új birtokosok belépésével 12–13 főre emelkedett a résztvevők száma, de több alkalommal 18–19 családtag, illetve képviselő tanácskozott. A birtokosok távollétük miatt gyakran meghatalmazott által képviseltették magukat. A képviseletet kezdetben valamelyik rokon családtag vállalta el, később vagy saját uradalmuk tisztviselője, vagy valamelyik közös tiszt képviselte egy vagy akár több távollévő birtokos érdekeit. A családgyűlések résztvevőit illetően a legnagyobb fordulatot láthatóan a Stockhammer birtokrészek kiárusítása jelentette. A Stockhammer részek megmentésére – már a bírói zár alá vételt követően – 1828. március 27-én Pesten br. Wenckheim József, majd 1833. június 17-én Pozsonyban gr. 9 MNL OL P 418 A. I. 14. 1842. május 6./1. 10 KÁLLAY ISTVÁN: i. m. 29–30. A családgyűlés összehívásához hatósági engedély csak a neoabszolutizmus korában kellett. Az engedélyt, amelyet az ülése elején felolvastak, a kerületi főispán adta. 1855 után újból engedély nélkül ülhettek össze a családok.
