Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. szám - KILÁTÓ - KÖCZE LÁSZLÓ: Gazdasági archívumok az Egyesült Államokban: a Baker könyvtár

24 KILÁTÓ KÖCZE LÁSZLÓ GAZDASÁGI ARCHÍVUMOK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN: A BAKER KÖNYVTÁR Az Egyesült Államokban működő legrégebbi, gazdasági iratokat őrző gyűjtemény története több szempontból is tanulságos a magyar gazdasági levéltárügy szempontjából.

A gyakran rossz kérdésekkel (és ebből következően rossz válaszokkal) terhes helyzetből előrelépést jelenthet a téma másfajta megközelítésének ismertetése, amelyet egyaránt indokol és akarva-akaratlanul is kikényszerít mind a globalizálódó világ, mind a

levéltárak és a gazdasági szereplők kapcsolatában bekövetkezett radikális változás az

elmúlt húsz év folyamán. Az eltérő „szociokulturális” tradíciók ellenére a magyar levéltárosok közül néhányan (például Varga Endre) a harmincas években igen gyorsan felfigyeltek az amerikai kezdeményezésekre is, azonban néhány évtized elteltével már

mindezek csak egy bizonytalan, homályos ponttá fakultak, majd idővel el is tűntek.

1 A Baker Könyvtár jelenlegi bemutatása azonban nem egy távoli kontinens távoli intézményéről szóló „egzotikus beszámoló”

2 igényével született, hanem olyan példaként, 1 SÁRKÖZI ZOLTÁN: Gazdasági levéltárak a földkerekség országaiban. Levéltári Híradó, 7. évf. 1957. 3–4. sz. 405. – Nem csak a magyar gazdasági levéltárügy feledkezett el a tengerentúli történésekről, de az azzal

szoros kapcsolatban lévő „üzemtörténet” sem vett – jellemző módon – tudomást a business history kérdéséről, annak ellenére, hogy a téma egyetlen komolyabb tanulmánya röviden ismertette a kezdeti időszakot, mintegy orientálva (az üzemtörténeti) kutatókat is. (HANÁK PÉTER: Az üzemtörténet kutatásának

problémái. Századok, 1968. 5–6. sz. 915–917.) 2 Ráadásul a magyar levéltárügy története ismer a Baker Könyvtár profiljához hasonló intézményt, mégpedig a Tanácsköztársaság alatt működő Magyar Közgazdasági Könyvtár és Archívumot. (Lásd SÁRKÖZI

ZOLTÁN: A „Magyar Közgazdasági Könyvtár és Archívum”. Adalék a Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikájához. Levéltári Közlemények, 29. évf. 1959. 360–367.) Sajnos a későbbiekben a gazdasági iratok kérdése teljesen más irányt vett. A Központi Gazdasági Levéltár

megszüntetése után a gazdasági levéltárügy olyan, idővel teljesen irreálissá váló problémák köré szervező-

dött, mint az „országos jelentőségű” vállalat fogalma és a „területi illetékesség” túlfeszített, a vállalatfejlő-

déssel túl sok kapcsolatot nem mutató elv alkalmazása. A KGL felszámolása visszavetette a gazdasági levéltárosok professzionalizálódásának lehetőségét is, mivel a vállalati iratkezelés hagyományával merőben

ellentétes, a vállalatokra felülről oktrojált (ráadásul a vállalatok tényleges működését nem tükröző) iratkezelési szabályzatok alkalmazása olyan hatósági szerepbe kényszerítette az azzal foglalkozó levéltárosokat,

amely a mai napig érezteti a hatását. Sőt, annyira elbizonytalanította őket, hogy az ÚMKL vállalati osztá-

lyának vezetője egyenesen kijelentette a Lenin Kohászati Művek iratkezelése kapcsán, hogy „Bizonyára

nem a vállalati szféra a történeti értékű iratok fő „termelője.” (G. VASS ISTVÁN: A Lenin Kohászati Művek

„irattermelése” 1983-ban. Levéltári Szemle, 37. évf. 1987. 1. sz. 31.) Egyrészről már a történeti érték