Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - HÍREK - KOCSIS PIROSKA: Ötven éve történt A Kádár-rendszer megszilárdulásának levéltári forrásai. Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban. 2011. október 28.

H írek lásra továbbított olvasói levelek is megtalálhatók benne, amelyek értékes adalékot szolgáltatnak ezen időszak tsz-szervezéseire. Kovács Tamás levéltáros „Nem csonka bank(csonk)ok avagy meddig működik egy bank?" című előadásában egy ma is élő problémát járt körül. Előadásának témáját a Pénzintézeti Központ anyagából válogatta. A Pénzintézeti Központ iratanyagának egy része az 1947—1948 utáni államosított bankokkal foglalkozik, és ezen belül van egy több mint száz dobozból álló irat együttes, amely az ún. felszámolás alatt álló bankokról ad fontos információkat. Az előadó előadásának elején fontosnak tartotta tisztázni, hogyan alakultak ki ezek a bankcsonkok. 1948-ig Magyarországon eg}' sokszínű, sokrétű és több szintű bankrendszer működött számos országos bankkal és vidéki takarékszövetkezettel. Megállapította, hogy az igazi, nagy, komoly bankokban, amelyek a beruházásokat valóban finanszírozták, komoly külföldi tulajdonrész volt, s ez a Magyar Nemzeti Bankra is igaz, melynek létrejöttét az 1924. évi V. tc. tette lehetővé. A Pénzintézeti Központot az 1916. évi XIV. tc. hozta létre, amely nemzeti banki funkciókat is ellátott, és sajátos átmenetet képviselt, mivel állami is volt, meg nem is. Az 1945 utáni államosítások a bankokat sem kerülhették el. (Az 1947. évi XXX. és az 1948. évi XXXIV. törvények voltak azok, amelyek a bankok államosítását kimondták.) Alapvető kérdésként merült fel, hogy mi történt a külföldi kézben lévő tulajdonrészekkel, amelyek még nem dematerializált formában voltak jelen a piacon. A részvény fizikai birtoklása nagyon fontos kérdés volt. Az előadó feltette a kérdést, hogy mit is államosítunk? Magát az üzemet vagy pedig a tulajdont, illetve a tulajdonrészt megtestesítő dolgot, ami jelen esetben a részvény. Példaként hozta fel a bányák és a bankok államosítása közötti különbséget. Első körben a Pénzintézeti Központ I. kúriájába tartozó pénzintézetek részvényeit államosították. A Minisztertanács, illetve különböző kormányrendeletek tovább finomították a képet. Született egy olyan kormányrendelet is, amelyik azt mondta ki, hog)' ha egy részvénycsomagról nem állapítható meg, hogy magyar vagy külföldi tulajdonban van, akkor azt magyar tulajdonúnak kell venni, tehát a Pénzintézeti Központ lefoglalhatja, és így állami tulajdonba kerül. Nagyobb probléma volt a nem magyar állampolgárok nem magyarországi bejegyzésű, jogi személyek által birtokolt, illetve tulajdonolt részvényekkel. Ezeket ugyanis a Pénzintézeti Központ nem tudta „beszedni". A pénzintézeteket emiatt működtetni kellett (közgyűlés, mérleg, vezetőség, felügyelő bizottság, határozatok hozatala, iroda, alkalmazottak stb.). Felszámolásuk vagy elhúzódott, vagy még a mai napig sem fejeződött be, tehát élő követelések (ingadanvagyonok, letétek). 2004-ben a Világgazdaság című lapban megjelent egy cikk „Fantombankok valós jelzáloggal" címmel, ami arról szólt, hogy például Budapesten nem lehetett egy építkezést megkezdeni, mert kiderült, hogy a magyar—olasz banknak a telken még mindig jelzálog joga van, s amíg ezt telekkönyvileg nem rendezik, addig nem adhatják ki rá az építési engedélyt. Az előadás következő része a bankcsonkokat vette górcső alá. Egy 1977-es összesítés szerint 18 ún. bankcsonk létezett akkor, s ezek között található az Angol Magyar Bank, az Általános Váltóüzlet Rt., a Magyar Általános Bank és Áruforgalmi Rt., a Magyar Általános Hitelbank, a Magyar Postatakarékpénztár stb. A bankcsonkok közül az előadó Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt. vagyoni helyzetét emelte ki, s azon keresztül mutatta be részletesebben egy 1970-ben készült feljegyzés alapján, hogy a részvények több mint 99,8%-a a főváros, a magyar állam tulajdonát képezik. A nyomozás során kiderült, hogy ez a 0,2% egy zürichi bankban egy azonosítatlan brazil állampolgáré. Az ügy érdekessége, hog)

1 a takarékpénztár számláját nem az MNB, hanem az Általános Értékforgalmi Bank vezette, amely próbálta igazgatni ezt a nem létező pénzintézetet. A pénzintézetnek több mint kétmillió Ft vagyontöbblete volt, s a feljegyzés azzal zárul, hogy most már végre föl kellene számolni ezt a pénzintézetet, mivel nevetséges, hogy vezetgetnek tíz éven keresztül egy pénzintézeti számlát, amelynek mérlege a lényegét tekintve nem változik, s nem tudjuk kideríteni, hogy kié ez a 0,2%. Kovács Tamás úgy vélte, hogy további kutatásokat igényel e bankok vagyonának a sorsa, melyek felszámolása a mai napig folyik. 80