Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - HÍREK - KOCSIS PIROSKA: Ötven éve történt A Kádár-rendszer megszilárdulásának levéltári forrásai. Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban. 2011. október 28.

Hírek kénytelen-kelletlen elvitte magával saját munkahelyére (a férfi főnökének kifejezett kérésére), a rendezvényen nyilvánosan alázta meg feleségét. A nő ezek után fordult a párttitkárhoz, hogy segítsen, bírja rá férjét, hogy ne másokkal (esetleg más nőkkel) töltse az idejét, hanem vele és közös gyermekükkel foglalkozzon. A feleség levelének végén szózatot intézett a párttitkárhoz, hogy miben kellene férjének megváltoznia: ne legyen beképzelt, durva a családjához, közölje velük a legelemibb dolgokat, hogy merre jár, kinek a társaságában szórakozik, törődjön velük, ne hangoztasson olyan szavakat, hogy a feleség csak házvezetőnő, és azért fizeti, hogy ezt meg azt megtegye neki. Ne legyen beképzelt a fizetésére, rendes férj legyen, ne hagyja fizetésének nag}' részét a kocsmában, ne legyen olyan nagy legény a szórakozásban, gondoljon az egészségére. Érdekes elgondolkodni azon, miért ilyen negatív kép bontakozik ki a férjről. Ha ezeket az állításokat megfordítjuk, akkor megtudhatjuk, hogy milyen ne legyen egy férj. Elképzelhető, hogy a levélíró elképzeléseit a korabeli újságcikkek is befolyásolták. Mindkét dokumentum a magánéletre, egy-egy család életére jelent kiváló forrást, különösen akkor, amikor a szocialista erkölcs, a házasság, a félrelépés tabu téma volt a hatvanas években, és az emberek nem beszéltek róla nyíltan. A konferencia utolsó blokkjában gazdasági kérdések szerepeltek. Kovács Csaba levéltáros „Megtorlás után, konszolidáció előtt. A mezőgazdaság szocialista átalakításának befejezése" című előadását két idézettel kezdte, melyek az '56-os Intézet Oral History Archívumából valók. Az első egy szerb származású, a második világháború után Magyarországon letelepedett közgazdász újságírótól való, aki agitátorként vett részt a harmadik tsz-szervezési hullámban, a második pedig egy kertészmérnök visszaemlékezése, aki agronómusként dolgozott ez idő alatt egy Tolna megyei településen. Mindkét idézet a tsz-szervezés körüli bonyodalmakat mutatja be. Az előadó elmondta, hogy az első kollektivizálási hullám 1948-1949-től folyt, majd az azt követő 1955-ben kezdődött, és gyakorta járt brutalitásba hajló, erőszakba torkolló meggyőzési technikákkal. Ennek megfelelően sok magyar család emlékezete őrzi a korábbi generációk kálváriáját, melyet a magyar parasztság által szinte szentnek tekintett, földtulajdontól való megfosztás és az egzisztencia megrendülése okozott. A harmadik kollektivizálási hullám időhatára 1958-1961 között zajlott. Az a vélekedés terjedt el, hogy ez a harmadik hullám szóbeli meggyőzésen és a józan belátáson dőlt el. Az előadó egy tervezett kutatás alapfelvetéseit, kereteit vázolta, s azt állította, hogy mindez ideig a történettudomány kevésbé foglalkozott a harmadik kollektivizálási hullám során az államhatalom és annak megbízottai részéről alkalmazott testi, pszichikai erőszak mértékével, nagyságával és kiterjedésével. A visszaemlékezések és egynéhány történeti kutatás (pl. Ö. Kovács József) egy-egy munkája bizonyítja, hogy a pszichikai ráhatás nagymértékben előfordult, így nem vethető el az a gondolat, hogy az 1958-1961 közötti időszak ugyanolyan súlyosan, ha nem súlyosabban érintette a magyar parasztságot, mint az első tsz-szervezés időszaka. Az előadó úgy vélte, hogy a magyar parasztsággal történtek egyfajta traumának is megfeleltethetők. Ezután összefoglaló jelleggel vázolta az egykor történteket, majd rövid öszszegzést adott az állítását alátámasztó jelenségekről. A harmadik kollektivizálási hullám csoportjainak munkamódszere a következő volt: vegyes összetételű agitátorcsapatok szállták meg a falut, néha 200-300-an is kimentek egy-egy településre, majd 4—5 agitátor meglátogatott egy gazdát, akit szép szóval, ígérgetéssel, fenyegetéssel próbáltak beléptetni a tsz-be, s ha mindez nem volt elég, akkor tetdegességgel győzték meg, hogy írja alá a belépési nyilatkozatot. A kollektivizálás eredményét néhány számadattal alátámasztva az előadó elmondta, hog}' 1958-ban alig 170 ezres tsz-tagság 1962-re 1,2 milliósra duzzadt, a magángazdálkodók több mint 1,6 milliós tábora pedig 146 ezerre apadt, és ez a későbbiekben még tovább csökkent, bőven 100 ezer alá. Az események miatt felgyorsult a társadalmon belüli migráció. Kovács Csaba az előadás végén a Földművelésügyi Minisztérium Földbirtokpolitikai főosztálya és a Bejelentések Irodája anyagából ismertetett dokumentumrészleteket. Megállapította, hogy a hivatal a problémákat általában nem úgy oldotta meg, ahogyan a panaszos szerette volna. Ennek az anyagnak az egyik érdekes szelete, hogy a Magyar Rádió, a Szabad Föld és a Népszabadság szerkesztősége által kivizsgá79