Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - HÍREK - KOCSIS PIROSKA: Ötven éve történt A Kádár-rendszer megszilárdulásának levéltári forrásai. Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban. 2011. október 28.

Hírek Kádár-korszak viszonylagos jólétének megalapozását szolgálták. Ismeretes, hogy az 1956-os forradalom után a Kádár-kormány megpróbálta az egyszerű emberek számára is elfogadhatóvá tenni rendszerét. Különböző kedvezményeket hoztak a lakosság különböző rétegeinek megnyerése érdekében. Ezek közé tartozott a bérek 10 és 30% közötti emelése, a nyereségrészesedés és a teljesítménybérezés bevezetése, a gyermektelenségi adó eltörlése, a szabad munkavállalás engedélyezése. Az egyéb közérzetjavító és bizalomerősítő intézkedések közül kiemelkedett néhány hagyományos egyházi ünnep (Húsvét hétfő, Karácsony másnapja) munkaszüneti nappá nyilvánítása. Mindezen intézkedések nagymértékben befolyásolták az emberek mindennapjait és munkavégzését. Az előadó a továbbiakban a munkával összefüggő társadalmi intézkedések és juttatások helyzetét és fejlődését mutatta be. Először a foglalkoztatottság alakulásáról beszélt, majd a munkanélküli segély folyósításával kapcsolatban felmerülő problémákat ecsetelte. Ismeretes, hog)' a Kádár-korszak elején a munkanélküliségről nem lehetett információkat gyűjteni, és az 1960. évi népszámlálás összeírási programjában sem lehetett szerepeltetni, mivel a munkanélküliség egyike volt azon gazdasági jelenségeknek, amelyek nem voltak összeegyeztethetők a szocialista gazdálkodás elveivel. A rendszer politikai vezetése mindent elkövetett a munkanélküliség elkerülésére, vállalva a rejtett, „kapun belüli" munkanélküliséget is. A közveszélyes munkakerülőket „kmk" címmel ruházták fel, és törvényileg büntették. Az előadó a cigányok foglalkoztatásáról szólva megjegyezte, hogy munkához való viszonyukat életkörülményeik nagyban befolyásolták, és helyzetük megítélését politikai kérdésnek tekintették. Beszélt a nők, a fiatalok és a csökkent munkaképességűek foglalkoztatási gondjairól, melyet eredeti levéltári forrásokkal dokumentált. A munkával összefüggő társadalmi intézkedések és juttatások helyzetének bemutatását a munkásvédelem és a baleset-elhárítás helyzetével kezdte, melyek során kitért az állam feladatára és a megelőzés kérdésére. Képek bemutatásával illusztrálta a munka- és védőruha juttatások új rendszerét, amely megtakarítást jelentett, és a családok jövedelmét is növelte. Az üzemi baleseti helyzet alakulását statisztikai adatokkal támasztotta alá 1958 és 1961. közötti években, majd felsorolta a legjellemzőbb baleseti forrásokat. Levéltári forrás alapján mutatta be a munkásszállások általános állapotát, felszerelését, és a térítési díjakat. Kitért az üzemi étkeztetésre, ami ezekben az években egyre növekvő számú dolgozót érintett. Az előadó emellett utalt a társadalombiztosításba bevontak körének kiterjesztésére, a betegségi biztosítás szolgáltatásaira, valamint a nyugellátás formáira. (Öregségi nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, házastársi pótlék, özvegyi nyugdíj, árvaellátás stb.) Végül képek bemutatásával (pl. Hajdúszoboszlói Országos Bányatárspénztár üdülője, a „Budapest" SZOT üdülőhajó, a hévízi és szilvásváradi egykori SZOT üdülő stb.) a kedvezményes szakszervezeti és vállalati üdültetésnek a korábbiaknál szélesebb lehetőségeit érzékeltette. Ezután Tóth Eszter Zsófia levéltáros „Magánélet és pártfegyelem az 1960-as évek fordulóján" című előadását hallgatták meg a résztvevők. Az előadó két példa alapján jellemezte a paternalista - atyáskodó - államot. Az egyik egy 1961-ből származó levél, amely első olvasásra talán ma is íródhatott volna. A levelet egy kétségbeesett nő, egy férfi szeretője írta a III. kerületi pártbizottsághoz azzal a kéréssel, hogy a pártbizottság titkára segítsen neki abban, hog)' egykori szeretőjétől visszakaphassa nyakláncát, mivel a kapcsolat véget ért, és ebben az egy kérdésben nem tudtak megegyezni. Az ügy további csavarja, hog)' a pár mindkét tagja házas volt, így további szereplők is keveredtek a történetbe. Végül a nő újabb leveleket küldött, amelyben arra kérte a párttitkárt, felejtse el az előző írását. Közben előkerültek a kérdőjelek annak kapcsán, hogy mi is történhetett: megfenyegette a férfi a nőt, hogy miért fordult a pártfunkcionáriushoz, vagy esetleg megkapta a nyakláncot, és mindenki visszament a saját párjához. Igaz, az is lehet, hogy a pár újra kezdte a kapcsolatot, így még kínosabb volt, hogy a nő még a párttitkárt is beavatta az ügybe. Egy másik, szintén 1961-ben keltezett levelet egy megvert, megcsalt és nyilvánosan megalázott feleség írta a párttitkárhoz. A levélben a feleség panaszkodott férjére, s kérte a címzettet, hogy az „térítse jó útra" a férjét. A férj megverte a feleségét, ha az elment egy munkahelyi összejövetelre (pedig a nő hívta, hogy menjen vele), más esetben viszont, ha a férj 78