Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - HÍREK - KOCSIS PIROSKA: Ötven éve történt A Kádár-rendszer megszilárdulásának levéltári forrásai. Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban. 2011. október 28.

Hírek lető különlegességekre, mint például a pártüdülők. Egyúttal bemutatta, hogy milyen különbségek voltak a legfelsőbb pártelithez tartozó nyaralók, illetőleg az egyszerű apparátusbeli dolgozók nyaralói között. Felsorolta a központi pártüdülőket (Tihany, Balatonföldvár, Arács, Dobogókő, Római-parti üdülő stb.), közöttük a legnagyobb a balatonaligai volt, amely a falu teljes vízparti részét elfoglalta. Az üdülőt is két részre osztották, a legfelsőbb pártvezetés Aliga Il-n villában, különleges kiszolgálást kapott, míg Aliga I. nyaralói ekkor még meglehetősen szerény ellátáshoz jutottak, bár az évtizedek folyamán ezt is teljesen kiépítették. Az előadó ezeket a jelenségeket a szocialista rendszer természetes velejárójának tekintette, ahol a rendszer különböző szintű támogatóinak, munkatársainak — beosztásuktól függően - plusz juttatásokat adtak. Keresztes Csaba főlevéltáros előadásában a „Szó szerinti kultúrpolitika: a Művelődésügyi Minisztérium Kollégiumának szóbeli jegyzőkönyvein" keresztül az 1961-es év kultúrpolitikáját, oktatási és kisebb mértékben művelődésügyi politikáját ecsetelte. Előadását két részre bontotta. Az első részben röviden vázolta az 1961. évi oktatásügyi reformot, majd a kollégiumok működéséről, feladatairól beszélt, végül dokumentumokat mutatott be referenciájából. Leszögezte, hogy az 1961. évben több reform is zajlott: volt igazságügyi reform, haderő reform és oktatásügyi reform. A negyvenes évek elejétől az iskolaügy szabályozásának folyamatos alakítása, toldozása-foldozása folyt. Az 1956-os forradalom erőgyűjtési időszaka után érezték annak szükségét, hogy egy hosszabb távra szóló, oktatást átalakító, az oktatás szervezetét jelentősen módosító, meghatározó reformot hajtsanak végre. Ezt sürgette az 1953—1955 táján megszületett ún. Ratkó-gyerekek nagy száma is, akik az 1960-as évek elején léptek iskolás korba. Számukra biztosítani kellett a rendszernek és ideológiájának megfelelő oktatást. Tehát az ötvenes és a hatvanas évek fordulóján a megfelelő párthatározatok meghozatala és az előkészítő munkák után 1961-ben életbe lépett az új oktatási törvény, amelynek tartalmát röviden ismertette az előadó. Ezek közül a legfontosabbak: a tankötelezettséget nyolc évről tíz évre emelték, tehát 16 éves korig kötelező volt az iskoláztatás. Az iskolákat körzetesítették, ezzel felszámolták a kisiskolákat (6300-ról 3500-ra csökkent a számuk). A nagyobb települések iskoláit bővítették, az egy tanteremre jutó diákok száma 46-ról 30-ra csökkent. Megindult az ingázás. A középfokú oktatást állították előtérbe, meghatározóvá tették a szakmunkásképzést, és szakközépiskolákat hoztak létre, amelyek az érettségi mellett szakmát is adtak. Nőtt a gimnáziumi oktatásba kerülők száma. Megszervezték az ún. 5+1-es rendszerű oktatást, ami azt jelentette, hogy az 5. tanítási nap után a 6. napot a gimnazisták egy üzemben vagy vállalatnál töltötték, ahol „felkészültek" a nagybetűs életre, és megismerkedtek a termelőmunkával. A felsőoktatásban megkétszereződött az intézmények száma. A korábban középfokúnak tekintett óvó- és tanítóképzést felsőfokúvá szervezték át, és beindították a technikumi képzést. 1962-ben új tantervet állítottak össze, és formálisan eltörölték a fizikai munkások előnyben részesítését az egyetemi felsőoktatási felvételiken. Az előadó ez után a tanerő reform eredményeit és negatívumait sorolta fel. Leszögezte, hogy nőtt az általános iskolai végzettséggel rendelkezők száma, javult a gyógypedagógiai oktatás, és gyors ütemben emelkedett a középiskolák száma, de az 5+1-s rendszerű oktatást eltörölték, mivel az nem jelentett mást a szombati napokon, mint a „csellengés, a lógás, a termelésnek az akadályoztatását". Negatívumként említhető, hogy kevés volt a tanterem. Keresztes Csaba előadásának második részében egy minisztériumi vezetőtestületről, a kollégiumtól beszélt. Havonta ülésezett, és a legjellemzőbb, legfontosabb kérdésekben előterjesztések alapján hozta meg a döntést. A kollégiumi ülésen elhangzottakat a gyorsírók rögzítették, majd gépírónők legépelték. Az elkészült jegyzőkönyvek zártak voltak, nem voltak hozzáférhetők. A döntésekről emlékeztetők készültek, ezt kapta meg végrehajtásra a minisztérium, illetve a megyék illetékes szervezeti egységei. Ezek a jegyzőkönyvek jellemzik a kort, és képet adnak arról, hogy az adott időszak kulturális vezetése miként gondolkodott a hozzá tartozó területről. Kocsis Piroska főlevéltáros a Munkaügyi Minisztérium referenseként a munka világában történt változásokat mutatta be levéltári forrásokra építve „Változások a munka világában" címmel. Megállapította, hogy a munka területén hozott intézkedések a későbbi konszolidált 77