Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - HÍREK - KOCSIS PIROSKA: Ötven éve történt A Kádár-rendszer megszilárdulásának levéltári forrásai. Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban. 2011. október 28.

Hírek volt. A II/5-ös, pontosabban az egyházakkal foglalkozó II/5 C alosztály „Fekete holló" fedőnevű akciója óriási károkat okozott a magyar hitéletben. Az egész országra kiterjedő adatgyűjtést kezdtek az egyházi ifjúsággal szemben, azonban a központi és a megyei politikai nyomozó osztályokon idővel belefulladtak a nagymennyiségű adatba és egységes direktíva híján a szolgálatok energiái szétforgácsolódtak, vagyis a politikai elvárásokat nem tudták teljesíteni. 456 embert tartóztattak le 1961. február 6-án. Budapesten 392 egyházi vagy egyházakhoz kötődő személyt vettek őrizetbe, vidéken további 64-et. Céljuk többek között az volt, hogy bizonyítsák: a Vatikán háttértámogatásával egy illegális püspöki kar tevékenykedik Magyarországon, vagyis a katolikus egyházat nem is azok vezetik, akikről az állampárt tudott, vagy akiknek a kinevezését a kommunista vezetés jóváhagyta. A II/5-ös alosztálynak nem sikerült erre bizonyítékot találnia, ugyanakkor csaknem négyszáz ember ellen indítottak eljárást. Akik ellen semmiféle bizonyítékot sem találtak, azokat is áthelyeztették, vagy más szankciókkal sújtották a Kádárrendszer elején. Persze az állambiztonságot nem hagyták magára a politikai vezetők: a letartóztatások másnapján, 1961. február 7-én Kállai Gyula, a minisztertanács első elnökhelyettese megfenyegette a katolikus püspöki kart. A testület végül nem bírt a nyomással, és 1961. március 15-én bizalmas körlevelet adott ki. Ebben egyrészt a februári letartóztatásokról adtak tájékoztatást a papságnak, másrészt a püspökök elhatárolódtak a letartóztatottaktól. Reis% T. Csaba c. főigazgató, főosztályvezető a „Felekezetek közreműködése az egyházi anyakönyvek levéltári mikrofilmezésében a mormon akció idején" címmel tartotta meg előadását. Megállapította, hogy az anyakönyvek, mint történeti források napjainkban is igen jelentősek, amit az is bizonyít, hogy több alkalommal (2009-ben és 2011-ben) rendeztek konferenciát e témakörben, amelyben az anyakönyvek kutathatóságának jogi környezetével foglalkoztak, illetve azzal, hogy mit lehet tenni az új törvénnyel kapcsolatban. A Magyar Országos Levéltár annak idején, a „mormon akció" keretében az egyházi anyakönyvekről készített egy hatalmas sorozatot, amit mind a mai napig kutatnak. Az akkori történetnek két meghatározó levéltári szereplője volt: Borsa Iván és Mandl Sándorné Román Éva. 1956 áprilisában jött az ötlet, majd az 1956-os forradalmi események során a levéltárban okozott károk felgyorsították a folyamatot, és bebizonyították, hogy mennyire veszélyeztetettek a levéltári anyagok. Felmerült az intézet reprográfiai műhelyének fejlesztése, mivel az iratvédelmi szempontból is nagyon hasznos lehet. Az 1957-1959-es esztendők folyamán különböző intenzitással folytak a tárgyalások. A mormonok eredetileg genealógiai vonatkozású adatokat gyűjtöttek, s hazánkban is voltak ilyenek. Mivel Magyarországra nem jöhettek be úgy, ahogyan máshol Európában, ezért felmerült az ötlet, hogy gépeket adjanak, amelyekkel a levéltár dolgozói elkészítik a nekik szükséges felvételeket. Eredetileg az anyakönyveket a megyei levéltárakból igyekeztek összegyűjteni. 1957 folyamán készítettek egy felmérést, melynek az volt az eredménye, hogy a megyei levéltárakban nincs elegendő anyakönyv, különösen az 1827 előtti időszakból származó anyakönyvek hiányoznak. Közben a gépek már akkor beérkeztek az országba, amikor még semmilyen szerződés nem volt. Rengeteg szerződéstervezet található a levéltári anyagban, azonban formális szerződés nem készült. Küldtek eg}' szerződéstervezetet a mormonoknak, amelyet ők tudomásul vettek, minden pontját betartották, de valójában nincs aláírt szerződés. (Ez a későbbiek során jogi problémákat vethet fel, hogy kié is ez az anyag, ki digitalizálhat, és mit lehet vele tenni.) A lényeg az, hog)' amiben megállapodtak, azt mindkét fél teljesítette, a megrendelő és a készítő is megkapta a felvételeket. Reisz T. Csaba beszélt az egyházak szerepéről is a „mormon akció" idején. Az Állami Egyházügyi Hivatal anyagában semmilyen dokumentum nem található arra vonatkozóan, hog)' az egyházakat valamilyen módon igyekeztek volna presszionálni arra, hogy teljesítsék a levéltár kérését. 1960 és 1969 között évente kb. 600 ezer felvételt készült. Az első évben, júliusban kezdték a munkát, 1969 végére már csak 28 római katolikus felvételt készítettek, ami azt jelentette, hogy az akció kifulladt. Az előadó számadatokkal bizonyította a „mormon akció" eredményét: összességében 4 600 000 felvétel készült egyházi anyakönyvekről, az első millió a gépekért, az összes többi dollárcentért. Az anyakönyvek mellett különféle országos 74