Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - HÍREK - KOCSIS PIROSKA: Ötven éve történt A Kádár-rendszer megszilárdulásának levéltári forrásai. Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban. 2011. október 28.

Hírek összeírásokból is készítettek felvételeket. Az előadás második fele az egyházak közreműködését mutatta be a „mormon akció"-ban. Novemberben küldtek valamennyi egyházi vezetőnek eg}' levelet, melyben kérték, hog}' járuljanak hozzá az egyházmegyéjük területén található anyakönyvek rendelkezésre bocsátásához. Azt lehet mondani, hogy elméletileg valamennyi egyházi vezető hozzájárult ahhoz, hogy ez a filmezés megtörténjen, bár akadtak kivételek, pl. a hajdúdorogi püspök fontosnak tartotta a részletek tisztázását, Brezanóczy Pál apostoli kormányzó Egerben nem járult hozzá az anyakönyvek kiadásához azzal az indokkal, hogy az egyházi törvények nem engedélyezik, hogy az anyakönyveket a plébániáról kiadják. Shvoy I-ajos székesfehérvári püspök is fenntartásait hangoztatta. A püspöki kar ellenállása után a Levéltári Osztály konferenciát szervezett, ahol mindenkit meghallgattak. Ennek az lett az eredménye, hogy a püspöki kar 1960. január 7-ei ülésén foglalkozott a kérdéssel, ahol tudomásul vették a Levéltári Osztály intézkedéseit azzal a kikötéssel, hogy a költségeket, a szállítást, a ládák beszerzését és a teherautó biztosítását a LOK-nak kell viselnie. Mindebből egyértelműen látszik, hogy a püspöki kar kifejezte abbéli megbántottságát, hogy nélküle történt valami az ő kárára, és a továbbiakban elvárja, hogy előzetesen tájékoztassák őket. Ezután püspöki körlevél készült, melyben leírták, hogyan kell elvégezni a begyűjtést. A begyűjtést az egyháziak, illetve a levéltár munkatársai végezték. Az egyházi vezetők ragaszkodtak ahhoz, hog}' a felmerült költségeket a Levéltári Osztály megtérítse, amit az maradéktalanul ki is fizetett. Az Országos Levéltár feladata ebben az akcióban a mikrofilmezés volt, illetve az, hogy a felvételezés folyamán biztosítsa az adatszolgáltatást. A felvételezés lebonyolítása után jött a visszaszállítás, és a szétosztás, amit szintén a felekezetek végeztek. Konklúzióként az előadó megfogalmazta, hogy az egész akcióra rányomta bélyegét az, hogy soha senki nem mert döntést hozni, még Miklós Imre államtitkár sem, ennek ellenére a gyűjtemény elkészült. Németh Lás^/ó Sándor főosztályvezető „A határ átlépésének oka: szerelem — Határsértési perek az 1960-as években" címmel tartotta meg mikrotörténeti előadását, amely az NDK és a magyar állampolgárok határádépési pereibe enged bepillantást. Az előadó Budapest Főváros Levéltárának peres anyagában végzett kutatásokat, ahol három konkrét, érdeklődésre számot tartó családtörténeti dokumentumra bukkant, amelyet röviden elemzett előadásában. Mindhárom dokumentum a ültott határádépés kérdéskörébe tartozik, melyek összefüggtek a szocialista országok údevél politikájával, ahol az állam döntött állampolgárai utazási szabadságáról. Az 1956. októberi események alatt és után kb. 200 ezer ember hagyta el Magyarországot, amely a korabeli lakosság két százalékát jelentette, s emiatt az ilyen típusú bűncselekmények egészen más megvilágításba kerültek. Az új kormány próbálta visszacsalogatni az emigránsokat, akiket disszidenseknek nevezett. A tiltott határádépés az 1956-os forradalom után ún. ellenforradalmi bűncselekménynek számított. Az 1961. évi V. törvényben hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntették. Az NDK állampolgárok az 1960-as évektől utazhattak rendőrőrsön igényelhető betétlapokkal, amit a határállomásokon a személyigazolvánnyal együtt kellett felmutatni. Magyarország vonzó célpont volt, Budapesten és a balatoni olcsó apartmanokban, kempingekben szálltak meg. 1961-ben például 11 ezer keletnémet állampolgár érkezett Magyarországra a Deutsches Reisebüro szervezésében, további 30 ezer pedig egyénileg. 1965-ben 85 ezer, 1966-ban már 125 ezer állampolgár látogatott hozzánk. Egy belügyi stadsztika szerint a magyar rendészeti hatóság 82 határsértőt fogott el. Az előadó összehasonlításképpen elmondta, hogy ekkor Magyarországról 437 állampolgár disszidált külföldre. 1957-ben Magyarország és az NDK között jogsegélyegyezmény született, amely a tiltott határátlépési kísérlet miatt letartóztatott NDK állampolgárok keletnémet állambiztonsági szerveknek történő kiadatásáról rendelkezett. 1964-ben a keletnémet állambiztonsági minisztérium operatív csoportokat hozott létre, hogy az NDK-ból kiutazó, Balaton mellett nyaraló és NSZK-s rokonokkal találkozó állampolgárait megfigyelje. 75