Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - HÍREK - PÁL-ANTAL SÁNDOR: Kiss András - 90 éves

H írek mel. Erre az időszakra, mint kényszerpályára emlékszik vissza, magát pedig kényszerpályás nemzedék tagjának tartja. Erről a következőket vallja: „Gosztonyi Pétert, a történészt nem lehet azzal vádolni, hogy rasszista vagy antiszemita lenne, így őt idézem, mert ki merte mondani szinte elsőnek, hogy a magyar történelem és a magyar élet a XX. század közepén jórészt kényszerpályán futott. Mindig kialakulnak kényszerpályák. És ezt ma már mások is kimondják, akik szembe mertek nézni a történelmi jelennel. Én valóban nagy igyekezettel kezdtem neki, de meg kell vallanom, az ügyvédi pályán nem szerettem a bíróságra járni, irodákban tárgyalni, én szerettem a pert látni és megindokolni."

3 Nem is lett ügyvéd. Kényszerpályára került, és a levéltárosságnál állapodott meg. 1948-ban, amikor létrehozták az ügyvédi kollégiumokat, az utolsó pillanatban kibuktatták a kolozsvári ügyvédi kollégiumból, helyébe a Magyar Népi Szövetség egyik tisztviselőjét szúrták be. Ezután lett tanársegéd a Bolyai Egyetem magánjogi tanszékén, fizetés nélkül. 1949-ben elfogadva Balogh Edgár (ő akkor az egyetem rektora és a Magyar Népi Szövetség alelnöke volt) javaslatát (mondván, hogy szükség van ott magyarokra), a Kolozsvári Állami Levéltár munkatársa lesz. Egy félév múlva behívják katonának, leszerelése után visszahívják a tanszékre, de az ekkorra, — 1951-ben vagyunk, - annyira doktrínáit lett, hogy nem vállalta. Inkább visszament a levéltárba, ahová ugyancsak visszahívták. Ott is maradt nyugdíjazásáig, 1983-ig. Nem éppen jószántából ment nyugdíjba, hiszen még 61 éves volt, és aktív levéltárosként egy pár évet még dolgozni szeretett volna. De neki nem adatott meg ez a lehetőség, Securitatetól kapott utasításra hirtelen nyugdíjazták. Mint kolozsvári, tagja volt a hajdani középiskolai évfolyam 45 éves találkozóját szervező bizottságnak, és mivel sokan közülük Nyugat-Európában vagy Amerikában éltek, levelet váltott velük, ami elég ok volt az eltávolítására. „Állambiztonsági" szempontból nem számított az intézménynél keletkezett ilyen űr. (Hasonlóképpen járt a brassói Gemot Nussbacher kiváló levéltáros is.) Rövid idő alatt oda jutott, hogy a levéltárba sem tehette be a lábát, a vele kapcsolatot tartó kollégák pedig fenyítésben részesültek. így egy pár évre, kénytelen tétlenségre volt ítélve. Idejének jó részét az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szaklektorálásával töltötte. Rövidesen ez is megakadt, mivel az 1984-ben közölt 4. kötet után a kiadás folytatását leállították. Nag\' változást az 1989. decemberi fordulat hozott életében. Bekapcsolódott az Erdélyi Múzeum - Egyesület újjáalakítás! akciójába, annak előbb főtitkára (1990-1998), majd alelnöke (1998—2001) lesz. 1990-ben újra megnyílik előtte a Levéltár. Nemcsak a kutatóterembe engedik be, hanem visszahívják a régi munkaközösségbe (ott 1989-ben igazgatócsere is történt). Igaz, nincs módjukban fizetéses munkatársként alkalmazni, de közben-közben valamelyes anyagi juttatásban is részesül továbbképző jellegű paleográfiai kurzust tartó tanárként. De számára nem az anyagiak a fontosak, hanem az erkölcsi rehabilitálás. Naponta várják megjelenését, szakmai tanácsait, tájékoztatásait, javaslatait és véleményét számos levéltári kérdésben, szövegek vagy egyes szavak kiolvasásában (talán megfejtésében), szövegértelmezésben, feldolgozásra kerülő levéltári fondok rendezési elvének és tervének kidolgozásában és sok más ügyben. Még egyes levéltári anyagok tárolási helyének az azonosításánál is. Bekapcsolódott a levéltáros továbbképzésbe is, éveken keresztül megosztva ismereteit, tapasztalatait fiatal kollégáival. Miután 1991-ben az Állami Levéltár által szervezett magyar paleográfia kurzus székhelye Bukarestből Kolozsvárra került, együtt vezettük azt 2000-ig. A levéltáros. Kiss András maga mondta, hogy amikor a levéltárba került, nem sokat tudott róla. Egy számára eléggé idegen szakterületbe csöppent. Mégis viszonylag rövid idő alatt szaktekintéllyé vált. Ez csak akkor lehetséges, ha az ember rátermett, megvannak benne a levéltárosi munka követelte adottságok: tudásszomj, erkölcsi nagyság, a múlt megismerés kényszere, rendszeretet, a kutatás érdekében kifejtett tudatos szolgálatkészség, nyelvismeret és nagyon sok kitartás. Öt kielégítheteden tudásszomj jellemezte mindig. El is sajátította a szakmai követelményeket hamar és nagyon alaposan. 3 Kénvszerpálvás nemzedék. - Oláh Gál Elvira beszélgetése Kiss András levéltárossal. Székelyföld., V. 2001. 10. sz. 61. 66