Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - MÉRLEG - SZABÓ ATTILA: Évkönyv 2010. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára évkönyve 19.

Mérleg visszavétele volt. A következő tanulmány Bagi Zoltán tollából született „Az alsó-magyarországi császári-királyi hadsereg, az oszmán őrség, valamint a megsegítésükre küldött csapatok létszáma és veszteségei Esztergom 1595. évi ostromának idején" címmel. Az egymás ellen felvonuló keresztény és török vezérek több tízezer katonát mozgósítottak. A tanulmány ezek számát, veszteségeit veszi számba a különböző források és a szakirodalom alapján. Az olvasó is bátran egyetérthet a szerző megállapításával, hogy „A mai kor embere pedig minél több forráskritikai munkát végez, annál inkább belátja, hogy a pontos, kerek számadatok helyett érdemesebb a becslésekre hagyatkozni, hiszen a hiba lehetőségét ily módon lehet a minimum felé közelíteni". Szintén Bagi Zoltán a szerzője a következő, a „Császári-királyi hadi-berendezkedési terv 1595ből" című írásnak. Már a címből is kitűnik, hogy továbbra is Esztergom török-kori, sőt az egész tizenöt-éves háború történetének egyik döntő hadi eseményének boncolgatásával folytatódik a tanulmánykötet. Az említett tervet, amely a Haus-, Hof- und Staatsarchivban őrzött két kéziratban szerepel, egy bizonyos Nico/aus Gabimann nevű udvari történetíró készítette. Ebben a császári udvar bizalmi embere apró részletességgel leírta nemcsak a javasolt katonai csapatmozgásokat és egyéb hadmozdulatokat, hanem a háború utáni osztrák berendezkedési törekvéseket is. Azaz itt már egyértelműen megjelentek azok az elképzelések, amelyek száz évvel később már ténylegesen megvalósultak a visszahódított magyar területeken, azaz a német lakosok betelepítése, vagy az uralkodó tetszése szerinti birtokpolitika. A tanulmány végén található függelékében az 1595. szeptember 6-ai német nyelvű emlékiratot közli a szerző. A török korral foglalkozó írások sorát Domokos György „A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. század második felében" című tanulmánya zárja, mely szintén szorosan kapcsolódik a korábbi, 1595-ös eseményeket feldolgozó részekhez. A szerző bevezetésként I. Lajostól kiindulva, nagy ívű áttekintést nyújt a magyar uralkodók erőfeszítéseiről, melyeket az ország török elleni védelmi rendszer megerősítésére tettek. Bár Domokos György szerényen vázlatos történetnek nevezi mohácsi csata utáni hét évtizednyi időszak bemutatást, az olvasóban mégsem marad hiányérzet aló. századi magyarországi török kor irányítási rendszerének bemutatása során. A Habsburg uralom alá került királyságban az új hivatalok megszervezésén, átszervezésén túl a szerző feltárja a Haditanácsnak alárendelt tisztségek, hivatalok, a főhadszertárnok, a főélelmezésmester, a főszállásmester stb. tevékenységét, sőt olvashatunk a ma is sokat emlegetett „olasz" várépítészetről. A HÍRSZERZÉS TÖRTÉNETE A XVI-XX. SZÁZADBAN című fejezetben két dolgozatot olvashatunk. Az első a már „ismerősként" üdvözölhető Bagi Zoltán tollából született „Kémkedés a 15 éves háború időszakában Pietro Bonhomo és Nyárv Pál jelentései III. Mehmed szultán hadba vonulásáról 1596 áprilisában " címmel. A háborúk idején az ellenséges területen gyűjtött információk óriási jelentőségűek voltak a múltban is, a szerző kifejezésével „kulcsfontosságú szerepet" játszottak. A téma a 20. század első felében több kutatóját (pl. Erdélyi Gyulát és Takács Sándori) is írásra ösztönözték, melyhez az 1970-es évektől újabb magyar és más külföldi szerzők csadakoztak. A 15 éves háború idején számos valós, vagy annak vélt hír érkezett Bécsbe, melyek közül a címben szereplő Bonhomo és Nyáry információi voltak a legértékesebbek, azonban az ellentétes tartalmú adatok annyira megzavarták az Udvart, hogy gyakorlatilag semmire nem használták a kémjelentéseket. A fejezet másik dolgozatát Balla Tibor készítette „Az osztrák-magyar hírszerző és kémelhárító szolgálat szervezete és működése az első világháborúban" címmel. A monarchia hadseregének vezérkarában már 1850-től működött ilyen szolgálat önálló osztályként, katonai információszerzés céljából. Az első világháború kezdetén ezt hírszerző osztállyal erősítették meg, melynek — a háború logikájának megfelelően — a tevékenysége az ellenséges országokban folyt. A tanulmányból kiderül, hogy az adatszerzés milyen széles merítésű forrásokból volt lehetséges, a katonai megfigyelőktől kezdve a hírszerző tisztek tevékenységén keresztül, a katonaszökevények vallomásainak felhasználásán át a távíróés rádiólehallgatásokig, hogy csak néhányat említsünk. 58