Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - MÉRLEG - SZABÓ ATTILA: Évkönyv 2010. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára évkönyve 19.

MÉRLEG ÉVKÖNYV 2010. KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT LEVÉLTÁRA ÉVKÖNYVE 19. Szerkesztette CSOMBOR ERZSF.BF.T- I.. BALOGH BÉNI. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára, Esztergom, 2010. 321 p. A Komárom-Esztergom Megyei Levéltára évkönyv sorozatának 19. kötetét 2010-ben adta ki az intézmény, mely a 2004 után szervezett konferenciák, a Komáromi Levéltáros Szakmai Napok előadásainak válogatott, szerkesztett anyagát tartalmazza. Már a szerkesztői szándék is sejteti, hogy a konferenciákon elhangzott színvonalas előadások megjelentetésével izgalmas sokszínűséggel találkozhat az olvasó. Ugyanakkor a Levéltár elismerésre méltóan követi azt a régi - a vidéki levéltáraknak a mai napig missziós feladatának tekinthető — módszert, hogy a megjelent évkönyv magas szakmai igényessége mellett, közérthető stílusával a lehető legszélesebb érdeklődő szakmai közönségnek szól. A neves szakemberek által közreadott írások számos helytörténeti témával foglalkozó kutató munkájához adhatnak értékes útmutatást. Az évkönyvben a tanulmányokká érett előadások több témacsoportot ölelnek fel. A legtöbb írás a török kor eseményeit, ezen belül is az 1595. évi hadjárat történéseit dolgozza fel. Mellettük a régi hírszerzés titkaiba nyerhetünk bepillantást, majd a vizeknek, folyóknak a történelmi eseményekben játszott szerepével ismerkedhetünk meg. A női sorsokat feldolgozó tanulmánvok mellett 20. századi vármegye- és egyháztörténeti írásokat olvashatunk. Külön értéke az évkönyvnek, hog)' a levéltári napokon előadott szakmai kérdések írott változatai is bekerültek a kötetbe. A kiadvány szerkesztői — témák szerint — hat szerkezeti egységbe csoportosították a 19 írást. Mint a bevezetőben jeleztem, a legterjedelmesebb az öt tanulmányt tartalmazó VÁRVÉDŐ HARCOK A TÖRÖK KORBAN című fejezet. A fejezetet és egyúttal a kötetet Ortutay András, a téma avatott képviselőjének „Esztergom és környéke a török hódoltság korában" című írása nyitja, melyben a középkori magyar egyházi központ 16—17. századi viszontagságos történetét vázolja fel. A Bécs és Buda közötti hadiúton fekvő Esztergom a török általi elfoglalásig (1643-ig) hat ostromot élt meg, de a későbbi évtizedekben is újabb és újabb ostromokat kellett a városnak, illetve a környékének elszenvednie. A török végvárrá lett Esztergomban magyar polgári lakosságának életéről keveset szólnak a források, de az bizonyos, hogy keresztény bíró működhetett, és a török megszállók engedélyezték protestáns lelkészek letelepedését is. A vármegye városainak és falvainak sokat szenvedett lakosai - a korabeli magyar viszonyoknak megfelelően - adóztak nemcsak a török államnak és földesúrnak, hanem a magyar állami, megyei és földesúri részre is fizettek. A következő tanulmány, az előzőnek szerves folytatásaként Tóth Sándor László tollából született „Az esztergomi csata 1595-ben" címmel. A magyar hadtörténelemben is kitüntetett szerepet játszó hadi eseménynek öt napjáról (augusztus 1—4.) imponáló forrásanyag birtokában, ugyanakkor lendületes stílusban számol be a szerző. Az 1595. évi hadjárat során összecsapások, hadmozdulatok sorozata zajlott nemcsak Dunántúl északi részén, hanem Váctól az alföldi várakig, sőt Erdélyig is, de az igazi siker Esztergom (ideiglenes) 57