Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - HÍREK - Beszámoló a XV. Győri - I. Kisalföldi Levéltári Napról (Márfi Attila)

Hírek, A délutáni ülésszakot Áldozó István, az MNL Győr-Sopron Megyei Levéltár Győri Levéltára osztályvezetőjének előadása követte „Az 1883-as januári jegesár Győr vármegyében. Az áradás következményei" címmel. Rövid meteorológiai elemzést követően az év természeti katasztrófájának fellelhető forrásait ismertette az előadó, majd a január elején lezajlott áradás topográfiai adatait közölte, gyakorlatilag nyomon követve a jégár pusztításait A Tóközben megjelenő árvíz hamarosan a Szigetközt is elérte, de a Csilizköz sem mentesült a veszedelem alól. A két hullámban érkező jegesár következtében mintegy 584 lakóház került víz alá, 62 épület dőlt össze, s több mint 200 súlyos károkat szenvedett. Az előadó részletesen felsorolta a kárelhárítás fontosabb részleteit, amelynek során a társadalom számos rétege igyekezett segítséget nyújtani, így a felekezetek, katonák, tűzoltók, egyesületek. Az árvíz — súlyos károkat okozva — mintegy 7000 hektár mezőgazdasági területet öntött el. A mentést követően elkezdődött az új gátak építése. Valamivel békésebb vizekre evezett Csík Tamás, a GYMJVL levéltárosa „Győr társadalma a választójogi küzdelmek korszakában a századelőn" című előadásával, amelyben a választási előkészületekről, statisztikai felmérésekről, társadalmi erőviszonyokról és rétegelemzésekről adott áttekintést. Mindezt regionális szinteken és országos kitekintéssel is érzékeltette, s összevetette Pozsony, Pécs, Temesvár, Nagyvárad és Arad statisztikai adataival. A dualista kor választójogi rendszerét elemezve, kiemelte, hogy eléggé leszűkültek a választójogi feltételek, ezért több reform is szükségessé vált. Az 1908-as javaslatnál külön megemlítette azokat a rizikófaktorokat, amelyek a választási jog kiterjesztésénél előre nem számítható fejleményeket hozhattak: ezek a nemzetiségek, a munkásság és az ún. közjogi ellenzék. Ezt követően Bana József a GYMJVL igazgatója tartotta meg előadását „Győr-MosonPozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye megszervezése az első világháború után" címmel. Leszögezte, hogy az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, a közigazgatás átszervezése 50, 40, 20 éves periódusokra tehető hazánkban. Ez alól az 1918-tól 1922-ig terjedő időszak tekinthető kivételnek, amikor főleg a politikai válság miatt számos variáció lépett életbe a térségben. Ekkor ugyanis több megcsonkított vármegye kapott ideiglenes státuszt, ami magában hordozta a területi revíziós törekvéseket is. 1923-tól 1950-ig szintén folyamatos változások voltak, ami elsősorban a járásokat érintette. A konferencia utolsó előadását Honvári János, a győri Széchenyi István Egyetem docense tartotta „A TSZ-mozgalom kezdete Győr-Sopron megyében. Egy modernizációs kísérlet" címmel. Az előadó a kollektív gazdálkodás kezdeti periódusát vázolta, s nyitásként egy a korszak egyik elhíresült csasztuskáját idézte a kollektivizálás politikai kényszerét felvillantva: „Amerika nem győztelek várni, be kellett a TSZCS-be állni!" A kollektivizálás, illetve a közös gazdálkodás előzményeit is elemezte az előadó, főleg a két világháború közti időszakra - így a Tej szövetkezetekre és a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetekre - fókuszálva. A kollektivizálás Rákosi Mátyás 1948 végi, Kecskeméten tartott beszédével kezdődött, s mintegy 3-4 évben határozta meg a végrehajtás intervallumát. Az első öt éves terv már konkrétabb stratégiát tartalmazott, de a mostoha körülmények, a birtokviszonyok és a társadalmi ellenkezés miatt a kollektivizálás végrehajtásának üteme lelassult. Ezt követően a konferencia záró gondolatait Néma Sándor igazgató fogalmazta meg, aki elsősorban az új kutatási eredményekre, a tanácskozás témaköreinek sokszínűségére hívta fel a figyelmet, külön kiemelve ismét azt a széles körű támogatást és összefogást, ami biztos hátteret adott a rendezvénynek. Ezt követően ünnepélyes fogadásra került sor, melynek keretében Gecsényi Lajos hivatalos köszöntésére is sor került. Ekkor adták át a közgyűjtemény-vezetők közösen az erre az alkalomra időzített, a Történettudomány szolgálatában című kötetet is, ami a jeles levéltáros-történész tiszteletére készült el, számos történész és levéltáros, egykori tanítványok és munkatársak, barátok közreműködésével. Márfi Attila 79