Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - MÉRLEG - Kenyeres István—D. Szakács Anita—Mihály Ferenc: Magyaróvár tanácsának törvénykezési jegyzőkönyvei az 1581—1582. években (Gecsényi Lajos)

Mérleg KENYERES ISTVÁN - D. SZAKÁCS ANITA MIHÁLY FERENC MAGYARÓVÁR TANÁCSÁNAK TÖRVÉNYKEZÉSI JEGYZŐKÖNYVEI AZ 1581-1582. ÉVEKBEN RATS- UND GERICHTSPROTOKOLL DES MARKTFLECKENS UNGARISCH ALTENBURG 1581-1582 GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE LEVÉLTÁRA, GYŐR, [2012] 160 p. Moson vármegye és székhelye, az 1936-ban egyesített Moson és Magyaróvár mezővárosok története, noha Bél Mátyás már a 18. században feldolgozta e vidék földrajzát és históriáját, a következő 200 esztendőben mérsékelt figyelmet kapott. Nyilvánvalóan jelentős szerepet játszott ebben a helyi humán értelmiség kis létszáma éppúgy, mint az országos történészi érdeklődés hiánya a századok óta sok-sok szállal a Lajtán túli vidékekhez kötődő terület iránt. A 19. században Major Pál és Ivánfi Ede (utóbbi kéziratban maradt) munkái adtak némi eligazítást, de átfogó elemző feldolgozásnak még a kor szintjén is aligha mondhatók. A 20. század második felében a Győr-Sopron megyébe integrált mosoni vidék a jelenkor történetét illetően kapott ugyan némi figyelmet, de a valamelyest is rendszeresnek tekinthető kutatás az 1970-es évek közepén indult el. Ekkor széleskörű összefogással, a burgenlandi helytörténet elismert művelőinek közreműködésével, megjelent az első tanulmánykötet Mosonmagyaróvár és vidéke történetéről (1979) a győri megyei levéltár kiadásában. A következő évtizedekben, ha nem is folyamatosan, de időről-időre kisebb-nagyobb kiadványok láttak napvilágot. Mihály Ferenc a mosonmagyaróvári levéltári kirendeltség munkatársa fáradhatadan munkájának köszönhetően elkészült Bél Mátyás megyekötetének magyar fordítása, S^as^kóné Sín Aranka szerkesztésében a Magyarország történeti helységnévtára sorozatban megjelent a megye 1773—1808 közötti statisztikai adattára. Az elmúlt évtizedben azután a kutatói érdeklődésnek köszönhetően mind több figyelem fordult a megye és a két mezőváros, elsősorban Magyaróvár és a magyaróvári uradalom koraújkori története felé. Dominkovits Péter és Hegedűs Zoltán tanulmányai, Kenyeres István forráskiadása és monográfiája sok információval és számos új szemponttal gazdagították a megye és a mezőváros 16—17. századi történetét. A jelenlegi forráskiadvány újabb jelentős elemmel gyarapította az eddigi eredményeket, amely eredeti nyelven (németül) és magyar fordításban, tartalmas bevezető tanulmányokkal teszi közzé Magyaróvár mezőváros két esztendőből fenn maradt tanács- és törvénykezési jegyzőkönyveit. Kenyeres István Magyaróvár 16. századi történetét tekinti át a hazai és osztrák szakirodalom, a bécsi és a budapesti levéltári anyag alapján. Kiemelten elemzi az uradalom és a mezőváros viszonyát, szól a főharmincad jelentőségéről és ezen keresztül a mezőváros szerepéről a közvetítő kereskedelemben, a város kiváltságairól és igazgatásáról, táblázatba foglalta a tisztségviselőket. Négy időmetszetben, személyekre lebontva mutatja be a város polgársága nemzetiségi és foglalkozási összetételének alakulását az 1525-ös urbáriumtól kezdve a nyolcvanas évekig. A jó ráérzéssel azonosított családnevekből kitűnik, hogy az 1540-es években, a város kereskedelmi szerepének növekedésével párhuzamosan nőtt a háztulajdonos polgárok között a magyarok aránya, mígnem elérte az 50%-ot. Ennek megfelelően alakult a belső és külső tanács tagjainak, illetve a különböző tisztségviselőknek a nemzetiségi megoszlása. D. Szakács Anita nem ke56