Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - MÉRLEG - Győr-Újváros népessége 1785-ben (Csík Tamás)

Mérleg GYŐR-ÚJVÁROS NÉPESSÉGE 1785-BEN PERGER GYULA: GYŐR-ÚJVÁROS NÉPESSÉGE II. JÓZSEF URALKODÁSA ALATT 1785. GYŐRI TANULMÁNYOK FÜZETEK, 2011/14. 320 p. Bármiként is mutatjuk Perger Gjulánzk, a győri Xantus János Múzeum igazgatójának, tavaly megjelent kötetét, hiánypótló műről van szó, ami már önmagában is érdemessé teszi a méltatásra. Habár az első hazai népszámlálás kevés — megmaradt - házösszeíró-íveit már többször felhasználták különféle kutatásokhoz, forráskiadványban történő közlésükre nem sok példa akadt eddig (ha ugyan akadt). A népszámlálás összesített adatai semmit sem árulnak el egy-egy háztartásról vagy konkrét személyről, így a társadalomtörténészek, hozzáértő szakemberek számára nagy értékű a kiadvány. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a munka folytatódik a Belvárosra vonatkozó ívek feldolgozásával, akkor az elismerés csak hatványozottabb lehet. Ha kritikusan vizsgáltuk a kötetet, akkor az összképhez hozzátartoznak a fentiek is, amelyek távolról sem csak a kötelező jellegű méltató sorok. A bevezető fejezetben a közreadó fontos szempontot közöl, amikor jelzi, hogy a házösszeíró-íveket 1787-1788-ban felülvizsgálták, ezért rengeteg javítás, áthúzás van a lapokon, ami természetesen a kötetben is megjelenik, így feltédenül magyarázatra szorul. Ezzel kapcsolatban érdemes végiggondolni, ha alig 2-3 év alatt ennyit változott a terület népessége, akkor nem csak pillanatfelvétel egy olyan részletes kutatás, amely az összeíró-ívek alapján vizsgálja GyőrÚjváros népességét. A különféle kutatási szempontokhoz szintén jó ödeteket adhat a bevezető a felsorolt példák által. Ennek ellenére mégis hiányérzetünk támad az első oldalakat olvasva. A kötet végén — nagyon helyesen — az egyik összeíró-ívről fénykép is található egy korabeli, Győrről készült térkép Újvárosra vonatkozó részének képével együtt. Ezek mellett azonban legalább ennyire fontos lett volna külön magyarázatot fűzni az összeíró-ív nehezebben értelmezhető kategóriáihoz. A korszak tapasztaltabb kutatói számára természetesen már nem jelentene új információt egy ilyen magyarázat, de mások számára nem feltétlenül egyértelmű a „Házi és KertiSellérek s.a.t. és másképpen a Táplálásnak Státusához, és az Ország foglalatosságihoz tartozók" kategória pontos jelentése. Bár a kötet nem a szélesebb körű, érdeklődő nagyközönségnek, hanem sokkal inkább a szakmának (történészeknek, levéltárosoknak) szól, egyetlen bevezető sem lehet teljes körű. A kutatóval pedig szintén nem lehet a korral, népszámlálással kapcsolatos öszszes fontos információt megosztani egy rövid fejezetben, véleményünk szerint azonban néhány alapvető megjegyzés, magyarázat kimaradt a bevezetőből. A hasonló műveknél alapkövetelménynek számító, szövegközlési szabályokat bemutató rövid fejezet vagy néhány sor ebben a kötetben is megtalálható. A közreadó helyesen járt el, amikor az adatok szöveghű közlése mellett döntött, főként azért, mert az egyes családnevek több formában is elfordulhatnak. A néhány esetben előforduló ceruzás megjegyzéseket jegyzetben közölték, ez egy 18. századi, történeti értékű dokumentum-gyűjtemény esetében mindenképpen elvárható, mivel a legapróbb információnak is gyakorlati jelentősége lehet Nem súlyos hiányosság, de a történeti forráskiadványoknál időnként előforduló forráskritikai jegyzetet érdemes lett volna használni a beszúrások, áthozások, javítások esetén. Ezzel szemben nagyobb hibának tekinthető a [ ] zárójel használata a szövegben kihúzott részek jelzésénél, a szögletes zárójel hagyományosan a szerző, szerkesztő, közreadó által kiegészített szöveg, szövegrész vagy saját megjegyzés beszúrására szolgál. Bár a szövegközlést bemutató résznél ezt az eltérést külön jelzik, mégis zavaró lehet azok számára, akik annak hagyományos használatához vannak szokva. A kötet — igazodva a korabeli népszámlálás menetéhez - négy részre bontva közli a házöszszeíró-íveken található információkat. A Győr-Újvárosban található 591 ház természetesen 51