Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - MÉRLEG - Győr-Újváros népessége 1785-ben (Csík Tamás)

Mérleg nem jelzi az itt élő családok számát, az esetek jelentős részében több famíliának szolgált lakhelyéül egy-egy épület. A házra, telekre vonatkozó korabeli dokumentumok esetében gyakran felmerül a kérdés azok elhelyezkedésével kapcsolatban, ennek meghatározására sajnos ezúttal sem alkalmasak önmagukban az összeíró-ívek. Ha véletlenszerűen belelapozunk a kötetbe, azonnal észrevesszük a rengeteg kihúzást jelző zárójelet. Mint fentebb jeleztük, a legmegfelelőbb eljárás ebben az esetben a szövegkritikai jegyzet alkalmazása lett volna. Itt azonban mégis helyesnek tartjuk a szöveg közbeni jelzést (bár nem a szögletes zárójelek használatával). A kötet egy népszámlálás teljes városrészre vonatkozó anyagát közli, így valószínűbb, hogy nem egyes családokat keres a kutató (bár ez az eset is előfordulhat), hanem átfogóan tanulmányozza a terület akkori népességét. Már csak ezért is nagyon zavaró lenne a szöveget állandóan megszakító lábjegyzetek tanulmányozása a közel hatszáz ingatlannál. A rövidítések feloldásánál további hiányosság, hogy a közreadó nem hívja fel a figyelmet a hónapok nevének korabeli írásmódja és a mai hónapok elnevezése közötti különbségre (Xbris, Decemberis valójában októbert jelent). A dátumok értelmezésének ezt a buktatóját természetesen akár egy kezdő kutató ismerheti, azonban ezeket a dátumokat mégis szerencsésebb feloldani, illetve jegyzetben közölni az eredeti változatot. Mivel lényegesen kevesebb az így megadott dátum az összeíró-íveken, mint a különféle áthúzások, így a tárgyi magyarázó jegyzetben való közlés nem nehezítené meg a kutatást. Az viszont kifejezetten segítette volna az információk feldolgozását, ha az egyes családtagokat jobban elkülönítik egymástól, így a rájuk vonatkozó egyéb információnál egyértelműbb, hogy kire vonatkozik. Egy népszámlálás általában többféle célt szolgál, nem volt ez másként már a 18. század végén sem. A különféle szempontokat nagyon jól jelzik az összeíró-ívek kategóriái. Ezek a rendi státuszra, családi állapotra, korra, tartózkodási helyre vagy a katonai szolgálatra való alkalmasságra vonatkoznak. Az esetek többségében mindez már kiderül a többféle módon értelmezhető „Qualificatio avagy Allapottya és Mivolta" rovatból is, az itt található adatokat közölték a kötetben anélkül, hogy szükségtelenül ismételték volna őket (mint számos esetben tették az eredeti házösszeíró-íveken). Ezzel szemben pl. a hadviselésre való alkalmasságot (A „Birodalomnak egyéb szükségeire fordítandók" rovat) soha nem jelezték a nevet és az életkort követően, mindenképpen helye lett volna a kötetben ennek is, csakúgy, mint a közvetlen örökösre vonatkozó utalásoknak. A kötet összeállítása során az összeíró-ív közepén található kisebb, részletező rovatokat nem vették figyelembe az egyes személyeknél, csak a név, életkor és a változások résznél található adatokat közölték a rendi, családi, stb. állapotra vonatkozó információkat leszámítva. A kötet végi mutatók szerkesztői mind a család-, mind a foglalkozásnevekre vonatkozó jegyzéket kellő alapossággal készítették el, és annak is csak örülni lehet, hogy az egyes családok mellett nem az oldalszámokat adták meg, hanem az összeíró-íven is szereplő házszámokat, megkönnyítve ezzel az eredeti dokumentumokat tanulmányozók feladatát. A mesterségek mutatójánál még az egyes házszámon belüli család sorszámát is megadták, ezzel még közelebb vezetve a kutatót az általa keresett személyhez, családhoz. Talán azért választották ezt a megoldást, mert egy családot könnyebb megtalálni a sok adat között, mint a majd minden személynél megjelölt foglalkozást, de a névmutató készítői a családoknál nem adták meg a házszámon belüli família számát, pedig hasznos lett volna ebben az esetben is. Abban, hogy a forráskiadványok nagyon eltérő közlési szabályokat alkalmaznak, része van annak is, hogy számos, egymástól több ponton eltérő szabályzat is igyekezett már „egységesíteni" vagy valamiféle rendet vágni a tarkaságban. így a legtöbb esetben a fenti kritikai észrevételek esetében sem lehet másra hivatkozni, mint a sokszor bizonytalan szokásra. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kötet hibái sokkal inkább az információ feldolgozását megnehezítő tényezők, és a forráskiadvány ezekkel együtt is használható a tudományos kutatáshoz. Bízunk benne, hogy a kötetnek elkészül a tervbe vett folytatása, és nem a nagyszabású tervek szokásos sorsára jut. Csík Tamás 52