Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - MÉRLEG - Családtörténet határok nélkül (Berkes József)

Mérleg pályafutásukat. Ez részben az első kötet adatainak a feldolgozása, csak nem személyekre bontva, hanem különféle témák, tárgyak szerint. E szinte enciklopédikus kiadványban a továbbiakban szerző ismerteti a könyvben előforduló és ősfáján szereplő nemesi- és nemtelen (nem nemesi) családokat, illetve családtagokat. A kikutatott ősöket besorolja a családi „öröknaptár" rendszerébe, majd külön fejezetekben felsorolja a főméltósági, lovagrendi, vitézi, ispáni, képviselői, követi, szenátori stb. ranggal rendelkező felmenőit. Külön fejezetet szentel a katonai és a hadászati téren jeleskedőknek valamint az előléptetett ősöknek: a hadjáratokban részt vetteknek, a csatákban elesetteknek. Külön kitér a kapitányokra, zsoldosokra vagy éppenséggel testőrökre, de azokról is ír, akikről hűségük vagy éppenséggel hűdenségük miatt voltak érdekesek. A levéltáros szemszögéből nézve és szigorúan az írott forrásokra támaszkodva, nem tudok maradéktalanul egyetérteni a szerző elvével - „családtörténet határok nélkül" -, melyet már a könyv címében is deklarál. (Sietve hozzáteszem: gyakran az írott források is lehetnek pontatlanok és megbízhatatlanok!) Gondolom, Várkonyi Tibor, ez alatt mind a térbeli, mind az időbeli határok nélküli ősfa megszerkesztését és felállítását érti. A szerző bátran átveszi az interneten és a szakirodalomban felvázolt ősfákat és határok nélkül tágítja a család történetét. A könyvben bemutatott ősfák bizonyos részei és elemei pedig messze túlmutatnak a magyar írásbeliség kezdetén, a már kevésbé dokumentált honfoglaláskor idején, de még a kora középkori frank uralkodók idején is, melyektől a legtöbb európai uralkodóház így vagy úgy származtatja magát. Ezek egészen a távoli múltba mutatnak vissza: a római korba, a Krisztus utáni 1-2. századba. A jobb áttekinthetőség végett valamint a nagy időbeni visszatekintés miatt kevésbé hitelesnek mondható adatok miatt, talán célszerű és jobb lett volna szétbontani a kétezer évre visszanyúló „mamut" méretű családfát legalább három részre. így a kutatott források által többé-kevésbé dokumentált részre, a magyar vonatkozású genealógiai adatok közlésére (a magyarországi írásbeliség kezdetéig), végül a történelmi Magyarország területi- és történeti-kronológiai határain túl mutató adatokat „feldolgozó" részre, amelyek hitelessége — főleg az internetes források miatt - igen kétséges. Az ősfa összeállításánál a szerző kiindulópontként felhasználja szájhagyomány által megőrzött adatokat, de az írott források mellett igénybe veszi a genetika és a kialakulófélben lévő új bizonyítási eljárás - az arc-antropológia segítségét is. Mindezt teszi azért - utánajárást, fáradságot és költségeket nem kímélve — mert írott bizonyítékok hiányában, az említett tudományok által kapott eredményekkel és véleményezések alapján kísérli meg fenntartani és megtartani a családfa folytonosságát. Rendkívüli pontossággal, kitartással és precizitással kutatja, értelmezi, elemzi, tárolja és - szinte puzzle módjára — rakosgatja össze az adatok tömkelegét, melyek mennyisége az átfogott terjedelmes korhatár mellett nehezen áttekinthető, és értelmezésük a minden bizonnyal hosszabb időt igényel. Talán nem állok messze az igazságtól, ha kijelentem, hogy a maga nemében ez a könyv egyedülálló a magyar családtörténeti irodalom területén, és merem remélni, talán egyfajta magyar családtörténeti) lexikonként is megállja a helyét. Berkes József 50