Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - MÉRLEG - Családtörténet határok nélkül (Berkes József)

MÉRLEG CSALÁDTÖRTÉNET HATÁROK NÉLKÜL DR. VÁRKONYI TIBOR CSALÁDTÖRTÉNET HATÁROK NÉLKÜL HERALDIKA KIADÓ, Bp., 2012.1. köt. 696 p., II. köt. 570 p. Csodálattal, ugyanakkor kissé csodálkozva tartom kezemben e roppant méretű családtörténeti feldolgozást. Csodálattal azért a rengeteg munkáért, kutatásért és nem csekély anyagi áldozatért is, amit Várkonyi Tibor több mint 20 év alatt belefektetett e grandiózus műbe, az összegyűjtött és a második kötetben különféle elvek és felosztások szerint rendszerezett roppant adathalmazért, de nem utolsó sorban azért is, mert a kutatásainak eredményét immár könyv formájában idén tavasszal megjelentette. Mindezt azért hangsúlyozom ki ekkora nyomatékkal, mert több mint 25 éves levéltárosi tapasztalatom során ilyen nagyságrendű, részletesen kikutatott és feldolgozott ösfával, családtörténettel és személyleírással eddig még nem találkoztam. A több mint 1200 oldalas kiadványt a szerző két nagy részre bontja. Az első kötetben esetenként és bizonyos ágakon a 60. generációig — majd két évezredre (!) - visszavezetett ősfa szerepel. Kiinduló személynek gyermekeit veszi, és egységes táblázaton mutatja be öt generáció felmenővel bezárólag az ükszúlőkkel — az apai, illetve az anyai ágat. Ezután, a könnyebb áttekinthetőség elvétől vezéreltetve, mind a tizenhat ükszülőt külön-külön leszármazási táblán prezentálja, mindvégig precízen szem előtt tartva az ősök sorszámozását, a genealógiában régebben általánosan elfogadott és használt Kekulé számrendszer szerint (kezdve a vizsgált egyéntől - a Probatustól, pl. a gyerek(ek) - 1, la és lb, a szülők: 2, 3, a nagyszülők: 4, 5, 6, 7 stb.). Ezeken a táblázatokon azonban itt-ott már mutatkoznak üres helyek, betöltetlen sorszámok, amelyek az ősfa terebélyesedésével és annak egyre távolabb múltba való visszavezetésével szükségszerűen mind gyakoriabbak, mivel az „írást" egyre nehezebb megtalálni, felkutatni és „szóra" bírni. A 9-ik generációtól fölfelé azonban már csak szövegesen adja közre az ősfát. Természetesen itt az „ősfa" pusztán a váz, amelyre a szerző - ki egyúttal elhivatott családkutató — nagyon tetszetősen és hasznosan, rengeteg családtörténeti adatot épít. Nem csak a legfontosabb anyakönyvi adatokkal dolgozik (születés, házasság, halálozás), hanem sok felmenőjénél temérdek egyéb ismeretet is nyújt. Kutatási szenvedélye nem elégszik meg az emberi élet legáltalánosabb stációinak kiderítésével és feldolgozásával, hanem utána jár, és közli az iskolai végzettségre és munkahelyre vonatkozó adatokat, a felmenők előmenetelét, a kitüntetéseit stb. Ezen kívül olyan személyes megjegyzéseket is megoszt az olvasókkal, hogy pl. mi volt az ősök kedvenc időtöltése, étele, itala. Ahol csak módjában áll, megadja a DNS-vizsgálatok eredményét, végül a földi élet befejezéseként az elhalálozás idejét, okát és nem ritkán a temetés körülményeit is. A második kötetben többé-kevésbe részletesen és különféle fejezetekre osztva ismerteti, tárgyalja a család nevezetes tagjainak prozopográfiáját, a történelem során betöltött funkciójukat és pozíciójukat, előmenetelüket politikai, katonai valamint egyházi pályán, kitüntetéseiket, érdemeiket és végül a haláluk körülményeit attól függően, hogy természetes körülmények között, csatatéren, párbajban, száműzetés közepette, börtönben vagy bitófán végezték be földi 49