Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - KILÁTÓ - Digitalizálási munka a Pozsonyi Állami Levéltárban (Keresztes Veronika)

Kilátó (Bratislavská zupa) nevű fond egy részét alkotják. A közgyűlési iratok nemcsak a megye gazdasági, kulturális, politikai, katonai és mindennapi életéről tartalmaznak fontos adatokat, hanem az akkori Ausztriával való kapcsolatokat és az együttélést is dokumentálják. „Az emlékezet határok nélkül" elnevezésű projekt pozitív elbírálása, vagyis elfogadása kellemesen lepte meg a levéltárat. A projekt „lead-partnere" az ICARUS (International Centre for Archivál Research), amelynek már számos tapasztalata van Közép-Európában a hasonló vállalkozásokkal. A szlovák részről a hivatalos partner a Belügyminisztérium, mivel Szlovákiában a levéltárak nem önálló jogi személyiségek, hogy saját maguk is részt vehessenek bármilyen projektben. A projektben az osztrák levéltárak közül részt vesz az Osztrák Állami Levéltár (Österreichisches Staatsarchiv) és az Alsó-Ausztriai Tartományi Levéltár (Niederösterreichisches Landesarchiv). A második fázisban szlovák oldalról még a Pozsonyi Fővárosi Levéltár (Archív hlavného mesta SR Bratislavy) is be fog kapcsolódni. Amint már említettük, a projekt fő célja olyan dokumentumok digitalizálása és közzététele az interneten, melyek Alsó-Ausztria és a régi Felső-Magyarország nyugati részének közös, szorosan összekapcsolódott és egymásra befolyást gyakorló múltját mutatják meg. A projekt további célja az osztrák és szlovák levéltárosok között szorosabbra fűzni a kapcsolatokat és kiszélesíteni az együttműködés alapjait (akár különböző munkamegbeszélések, konferenciák és levéltári látogatásoknak útján). A projekt egyelőre csak a kezdeti stádiumában van: a munka 2012. február l-jén kezdődött és a tervek szerint a 2015. év végéig tart. |elenleg a megyei levéltár feladatként 180 000 felvétel elkészítését vállalt, amelyet a Fővárosi Levéltár 120 000 felvétellel egészít majd ki. A felvételezés végrehajtásához az osztrák partner (az ICARUS) nagyformátumú (Al) Bookeye szkennert biztosított (pontosabban: kölcsönzött), e műszert be is állította, illetve egy számítógépet és a használathoz szükséges szoftvert is átadott. A megyei levéltár korábban nem szerzett gyakorlatot a szisztematikus szkennelésben, ezért az első hónapokban csak lassan haladt a munka és a részt vevők folyamatosan tanultak — szó szerint — a saját hibáikból. A digitalizálási munka legfontosabb adatai: a dokumentumokat 400 DPI-ben szkennelik, és egyelőre TIFF formátumban tárolják. A metodikai utasítás értelmében a felvételeket három formátumban kell majd tárolni: egyrészt az említett TIFF formátumban, valamint ezen kívül nagy felbontású JPEG és kisebb felbontású JPEG formátumban. (A kutatók számára majd az utóbbi, kisebb felbontású |PEG formátumú képek állnak majd rendelkezésre.) Eleinte nagy gondot okozott az elégtelen tárhely, amely probléma mostanra ideiglenesen megszűnt, néhány 2-3 terabájtos külső merevlemez alkalmazásával. Azonban az adatok végleges tárolóhelye meg mindig nem megoldott. A dokumentumok szkennelésén kívül az előzőleg papíralapon, darabszinten feldolgozott közgyűlési iratok regesztái is elektronikus formába kerülnek, egy Bach—Inventáre nevű, a levéltári feldolgozásra létrehozott és használt szoftver segítségével. A képdokumentumok a metaadatokkal együtt először csak az osztrák weboldalon lesznek kutathatók, azonban abban bíznak, hogy néhány éven belül sikerül a szlovák levéltáraknak is kialakítani egyféle e-levéltárat, ahol az eddig digitalizált dokumentumok is (pl. középkori oklevelek, egyházi anyakönyvek) válhatnak hozzáférhetővé. A jelenleg digitalizált közgyűlési iratokat regesztái azonban várhatólag még a projekt befejezése előtt felkerülnek a http://vademecum.vsnet.sk című weboldalra, ahol a szlovák állami levéltárak fondjegyzéke, illetve az elektronikus formában kiadott levéltári segédletek állnak a kutatók rendelkezésére. A digitalizálás napi feladatairól, az eredményekről és a problémákról a következőket lehet elmondani. A projekt elkezdése előtt felvetődött az a kérdés is, hogy a digitalizálási munkákat egy külső cég vagy a levéltár saját munkatársai fogják-e végezni. Végül a korábbi tapasztalatokból kiindulva a saját erővel történő végrehajtás mellett döntöttek. A munkaszervezés során nem alkalmazták a rotációs rendszert, hanem a teljes munkát három szaklevéltárosra bízták. Ugyan a munka egyrészt lehetőséget ad a levéltárosoknak a digitalizálási ismeretek elsajátítására, illetve a fizetett túlórákra, azonban másrészt a mechanikus, monoton tevékenység nagyon hátraveti 101