Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - MÉRLEG - Vas megye gazdag történeti múltjából (Márfi Attila)

Mérleg Pöse — 1625. január 14-én kelt levele Kőszeg városához" című figyelemreméltó írása olvasható. A három falu bírái és esküdtjei által aláírt levelet a szerző értékes nyelvemléknek tartja, azon felül, hogy igazgatási és jogtörténeti kuriózumnak is számít a Széchy-uradalom földesúrnője, Forgách Margit túlkapásainak részletezése miatt. Az értékes levél bizonyítéka, hogy a zálogba adott falvak jogbiztonságáért az Alsó-Ausztriai Kamara is felelős volt, s Kőszeg, mint alsóausztriai zálogváros fontos jogvédő, azaz jobbágyvédő szerepet is ellátott az adott korszakban. Az újabb közösségi konfliktus bemutatásáról Bácskai Vera „...A% régi usustól el nem állunk... Szombathely viszályai földesurával, Szily János püspökkel az 1780-as és az 1790-es években" című dolgozatában „gondoskodott". Minden jelentősebb város, így Szombathely történetében is meghatározó korszak volt a mezővárosi jogok megerősítése, az önrendelkezési jogok kiszélesítése, esetleg a szabad királyi rangért folytatott küzdelem. Szombathely esetében a városi autonómia megerősítése volt a cél, ami 1747-től folyamatos küzdelmet okozott a Győrben székelő püspökkel, s 1764-ben a város számára kedveződenül zárult. Az önállósulási törekvés újból fellángolt a szombathelyi püspökség 1777-es alapításakor is. Az ellentétek már 1779-ben elkezdődtek, az 1780-as években pedig gyakorivá váltak, amelynek jellemző eseteit ismerteti a szerző, kiemelve az 1790. évi bérleti díj miatti konfliktust. Bár Szily János püspök halála után a szabad királyi városi jog elnyeréséért is lépéseket tettek, ez a kísérlet már nem hozott eredményt. Tilcsik György „A Zsoldos család küzdelme a szombathelyi polgárjog megszerzéséért 1786 és 1846 között" című tanulmányában már a polgári miliőbeli törekvéseket érzékeltette összetett forrásanyagra támaszkodva. A szerző a Zsoldos család letelepedésének és a polgárjog elnyerésének viszontagságos állomásait, példaértékű történéseit ismerteti, külön kiemelve ifj. Zsoldos István évekig tartó, gáncsoskodásokat sem nélkülöző polgárjogának elnyerését, ami felekezeti hovatartozása miatt történhetett. A város ugyanis ragaszkodott az 1790. április határozatához, amely kimondta, hogy csak katolikusok kaphatnak polgárjogot és rendelkezhetnek ingatlannal. A könyvkötéssel és könyvkereskedéssel foglalkozó református család összesen három generációja tett kísérletet a polgárjog elnyeréséért, bár már nem olyan kálváriával, mint if|abb Zsoldos István. Melega Miklós „Egy konfliktusterhes közéleti pályafutás. Epizódok Éhen Gyula életéből, 1879—1914" című írása a dualizmus korszakába kalauzolja olvasóit. Szombathely egyik emblematikus egyéniségének sokoldalú, s gyakori ellentmondásokkal terhelt pályafutását a szerző lépésről lépésre mutatja be az olvasónak. E folyamatban az egykori polgármesterekkel — Grimm Károly, Szabó Ernő — nevezetes összeütközésékbe is került. Közéleti, újságírói és politikusi pályája során - olykor hevesebb vérmérsékletének is köszönhetően - számos összeütközésbe keveredett, párbajozott. Olykor magánéletét sem kímélték, korrupciós vádak érték, pedig 1896 és 1902 között a város polgármestere is volt, s e pozíciójában szintén voltak nézeteltérései városfejlesztési programjai során. A szerző érdeme, hogy felhívja a figyelmet a számos konfliktus, rágalmazások tarkította életpálya értékteremtő folyamataira. A tematikai egység utolsó írásá Katona Attila készítette „Nem volt olyan ügy, amely ennyi harci Rajongással, ...csatahajjaljárt volna erkölcsvédelem, tekintetéhen. - Hatalmi harc, közerkölcs és fürdőhasználat Szombathelyen az 1920-as években" címmel. A szerző ismét egy olyan területet talált, nevezetesen a helyi fürdőkultúrát, amely a látható konfliktusoknál sokkal mélyebb érdekellentéteket és társadalmi feszültségeket hozott a felszínre. A következő szerkezeti egység „Épületek, építmények, építészek Vas megyében a 13-20. században címmel a korábbi fejezetéknél népesebb szerzőgárdát „mozgatott meg". Elsőként Winkler Gábor „Építészettörténeti kutatás a levéltárban" című figyelemreméltó írása olvasható, amely az építészek felelősségét és a levéltárakban őrzött fontos, kurrens építészettörténeti dokumentumok jelentőségét hangsúlyozza. írásában számos építészeti példa alapján bizonyítja a közös felelősség és munkavégezés fontosságát, az épített örökség megmentésének szükségességét. Felhívja figyelmet számos értékes levéltári forrásra is, amelyek a műemlékvédelmet segítve fontos adatokkal szolgálnak. Ezt a kérdéskört Dominkovits Péter „Polgári lakóházak a 17. századi Szombathelyen" című, levéltári forrásokra támaszkodó figyelemreméltó írása gazdagítja. Meglátása szerint a komplex, átfogó kutatásoknak a gazdaság-, a társadalom- és a településtörténet 71