Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - BlLKEI IRÉN: 16-18. századi polgári perek a Zala megyei levéltárban

Rilkei Irén zonyára gyakorlati útmutatóul szolgálhatott a következő kb. másfél évszázad jogalkalmazóinak.

5 1619-ben pedig Nagyszombaton megjelent Kitonich János kincstári jogügy igazgató perjogi kézikönyve (Direcdo methodica).

6 A vármegyék hatásköre a török időkben kibővült, feladataik megsokszorozódtak éppen a jogszolgáltatás terén. A megyei törvényszék előtti perek a központi jogszolgáltatás akadozása miatt megszaporodtak. Az átalakulást azonban nem követte az írásbeli ügyintézés korszerűsítése. A megyei jegyzők munkája továbbra is esedeges volt. Valószínűleg ez az oka a fennmaradt peres iratanyag hiányosságainak is. Az ügyiratok többsége csak a keresetlevelet tartalmazza, amelynek hátlapjára feljegyezték a perfelvételt (levato) és az ítéletet. Előfordulnak az ügyiratokban tanúvallatási jegyzőkönyvek is. Degré Alajos adatai szerint a 17. század végi periratok közül 1669-1678. között 172 irat, 1679-1698 között csak 13 irat maradt fenn. Érdekesség, hogy 1702-ből 73, Eszterházy Pál herceg által indított per volt az uradalommal kapcsolatban.

7 Az iratoknak nem csak a mennyisége, hanem a terjedelme is változó, egy lapnyi ugyanúgy van, mint egy füzetnvi. A keresedevél mellett előfordulnak rövidebb-hosszabb csatolmányok is. A perek az irat terjedelmétől függedenül megállapíthatóan hosszú ideig folytak, de sok esetben megállapíthatatlan, hogy a per mikor fejeződött be. A keresedevelekről érdemes megjegyezni, hogy formailag az egész tárgyalt időszakban egységesek, a hivatalban lévő alispánok, szolgabírák és esküdtek, valamint az illetékes sedria helyének megnevezésével kezdődnek. A folytatásban az előterjesztők neve és a per tárgyát képező esemény leírása következik. A keresetlevélben feltűnő formulák (dicitur nobis inpersonis..nescitur unde motus... stb.) szinte teljesen megegyeznek a kb. évszázaddal korábban a királyi vagy nádori kancelláriából a hiteleshelyekhez intézett, hatalmaskodások vizsgálatát elrendelő oklevelekhez.

8 Az ügyiratokhoz csatolni szokták a tanúk vallomásáról szóló de eo utrum bizonyító levelet, amit a szolgabíró állított ki, ezek azonban esedegesen maradtak fenn. Mint már fentebb volt róla szó, 1526 után megnövekedett a vármegyei jogszolgáltatás jelentősége. Az ügyek megnövekedett száma miatt a 17. század közepétől megkezdődött a sedria szétválása polgári és büntető törvényszékre. A polgári sedrián az alispán elnökölt, bírótársai a szolgabírák és az esküdtek voltak. Itt tárgyalták első fokon a nemesek és a pallosjoggal nem rendelkező úriszékek jobbágyainak ügyeit, illetve másodfokon a fellebbezett pereket.

9 A polgári peres eljárás az idézett jogtörténészek szerint is nagyon bonyolult volt. A peres eljárás szakaszai az elméletileg ismerttől jócskán eltértek, néha egymásba is olvadtak, vagy néhány ki is maradt. Levéltárunk 17. századi polgári peres iratai sem segítenek a kérdéskör pontosításában, mert mint már arról lentebb is volt szó, a perek iratanyaga meglehetősen hiányos. A polgári pereknek számtalan fajtája alakult ki az ügyek jellege és az egységes fellebbezési szabályok hiánya, valamint a felek társadalmi helyzete szerint, de mindegyikre jellemző volt az írásbeli folyamat, amely megkívánta elméletben az összes formalitás betartását.

1

0 A per folyamán az iratokban felperessel, alperessel és ügyvéddel, mint perbéli személyekkel találkozhatunk az iratokban. A felperes (actor) társadalmi helyzete szerint lehetett nemes, nem nemes csak földesura útján perelhetett nemest. Lehetett egyházi (testület vagy személy) vagy világi, ez utóbbiak közül érdemes megemlíteni a végvári katonaságot. A legtöbb polgári per felperesei azonban a megye nemesei, de az alperesek (incattus — in causam attactus) is többnyire kö5 PÁl.l'TT, 2010. 306-314. 6 HCKUART, 2000. 265-268. " DKORÉ, 2004. 219-220. s BlI.KI I, 2009. 104. ' BÓNIS—DíiCiRI.—VARCiA, 1996. 100-103.; BÉLI, 1996. 102-104. "' Uo. 52