Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - Közgyűjteményi összefogással a szakmai megújulás reményében, beszélgetés KENYERES ISTVÁNNAL, az NKA Közgyűjtemények Kollégiuma elnökével (Horváth J. András)

Horváth J. András beszélgetése Kenyeres Istvánnal sem mellékes, hogy a miniszter által kinevezendő másik négy személy közül a szakmai szervezetek ajánlatából hármat is kineveztek. Tehát abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nyolc tagból hét tagot valamilyen úton-módon, vagy közvetlenül, vagy közvetve, de a szakmai szervezetek delegáltak. A tagok ismert szakemberek, s a testületben szépen képviselve vannak mind az országos, mind a megyei, mind pedig a szakmaspecifikus intézmények is, tehát úgy vélem, jól reprezentált mindhárom terület. Persze azért vannak hiányosságok: nincsenek jelen például az egyházi gyűjtemények képviselői, s nincs állományvédelmi szakember sem. Ez utóbbi probléma felmerült a szakmai szervezetek jelölései alkalmával. A kedveződen helyzet azért alakult így, mert a három területnek együttesen kellett megoldania valahogy a képviseletét. Ebből a levéltárosok sajnos nem jöttek ki túl jól, tekintettel arra, hogy nyolc főben limitálták a kollégium létszámát, amiből viszont az adódott, hogy három különféle területet nem lehetett egyenlő arányban képviseltetni, így jutott végül is nekünk két fő. A mi szakmai szervezeteink elfogadták, hogy két nagyobb területhez csadakozunk. Ennek egyfajta kompenzációjaként alakult aztán úgy a helyzet, hogy a kollégium elnöke viszont levéltáros lett. Vagyis a levéltárak képviselete úgy, ahogy megoldott, persze ideálisabb lenne a paritásos alapú. Döntő kérdés e%ek szerint, hogy a nem levéltáros kollégiumi tagok bizonyos fajta nyitottságot és érdeklődést tanúsítsanak a mi sajátos szakmai szempontjaink iránt, s akceptálják azokat. Kenyeres István: így van, de ennek persze fordítva is így kell lennie; tehát a levéltáros tagoknak is nyitottnak kell lenniük a könyvtári és a múzeumi pályázatok irányában és azon intézményi szféra problémái iránt. Magam ezt próbálom meg képviselni a kollégiumban; hogy ne mindenki csak a saját maga szakterületére figyeljen, ne csak a saját nótáját fújja, hanem legyen tekintettel a közgyűjtemények egészére. Hiszen kiderült, hogy számos problémánk hasonló természetű. Nem csupán az intézményi működés kereteiből adódó, de a szakmai feladatainkból fakadóakra is gondolok: állományvédelmi feladatok, adatbázis-építés, digitalizálás - mind a három terület szervez ugyanezekben a témakörökben konferenciákat, rendezvényeket, sőt még kiállításokat is. Ezeken belül vannak azután területek, amelyek az adott közgyűjteménytípus erősségének számítanak vagy főfeladatát képezik, amelyek máshol viszont csak mellékfeladatot, illetve kiegészítő tevékenységet jelentenek, de pont ezek azok a szituációk, amelyek egységes műhellyé formálják a testületet. Amúgy alapelképzelés, hogy lehetőleg olyan pályázatokat írjunk ki, amelyeken mind a három közgyűjteménytípus elindulhat. Ezt persze nem lehet száz százalékig megvalósítani; erre példa, hogy az NKLA-nak van könyvtár-eszközfejlesztési projektje, amit nyilvánvalóan tovább kell vinni, de az csak könyvtárakra vonatkozik. Remélhetőleg lesz később ilyen a levéltáraknak is. Mondhatunk olyan konkrét példákat is, amelyekben elképzelhető a könyvtári és a levéltári együttműködés. Itt van például a budapesti lakcímjegyzékek esete: teljes sorozatban megvannak a fővárosi könyvtárban, ugyanakkor elsődleges forrásként használatosak levéltári kutatások esetében. A fővárosi választói névjegyzékek egyik évsorozata meg az OSZK állományában található meg míg a többi levéltári iratot képeZ] stb. Kenyeres István: Vagy gondoljunk a kéziratos térképekre: ezek mindhárom helyen megtalálhatók; ugyanez a helyzet a fotógyűjteményekkel. Tudunk tehát egy sereg olyan dokumentumtípust említeni, amelyek mind a három közgyűjtemény állományában fellelhetők. A terveket is ebben a sorban említhetjük... Kenyeres István: Ha valaki figyelemmel kíséri az általunk kiírt pályázatokat, azokban sokszor olvasható, hogy előnyben részesítjük az intézményközi együttműködést mind a kiállítások, mind az adatbázis-építési, mind a digitalizálási projektek esetében. Ez tehát kiemelt szempont, s azt gondolom, hogy van olyan terület, ahol a levéltáros szakma áll az élen: pl. az adatbázis8