Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - Közgyűjteményi összefogással a szakmai megújulás reményében, beszélgetés KENYERES ISTVÁNNAL, az NKA Közgyűjtemények Kollégiuma elnökével (Horváth J. András)

Kö\gy űjtemény i öss^efogással a szakmai megúju lás reményében építés, a digitalizálás területén. Úgy vélem, hogy legalábbis az ilyen speciális dokumentumok digitalizálása esetében messze többet tudunk beletenni a nagy közös kalapba, mint a többiek. A különféle könyvtári és múzeumi kézirattárak is ide tartoznak... Kenyeres István: így van, s nagyon jó lenne, ha a múzeumokban és könyvtárakban őrzött levéltári típusú gyűjtemények is feldolgozásra kerülnének — ez mind az adott közgyűjtemény, mind a levéltáros szakma érdeke, meg persze elsőrendű közérdek. Tehát ez az intézményi helyzet jó lehetőség arra, hogy az ilyen jellegű problémáknak is neki tudjunk gyürkőzni. De említsünk egy másik területet: hungarika-kutatást. Ezt korábban kizárólagosan a levéltárak űzték, ám kiderült, hogy volna igény erre könyvtári és múzeumi oldalról is. Avagy a már említett digitalizálás területe: a korábbi könyvtári kollégium nemigen írt ki digitalizálási pályázatokat. Most mi kiírtuk és az első visszajelzések máris arról szólnak, miszerint a nagyobb könyvtárak komoly projektekbe kezdenek - pont az olyan típusú dokumentumok vonatkozásában, amelyek eddig figyelmen kívül maradtak az ő általános digitalizálási terveikből. A már említett fotók, térképek, avagy a lakcímjegyzékek kerültek képbe. Szóval az ilyen típusú pályázatok tömkelege várható most, ami éppen ennek a közös gondolkodásnak az eredménye. Tehát nem kell félnie a kollégáknak ebektől a kezdeményezésektől, hanem előre kell tekinteni az integráltforrásértelmezések és lehetőségek irányába... Kenyeres István: Szerintem nem is csak szakmai kérdés ez, hanem gondolkodásbeli, mentalitásbeli. Sokan úgy gondolkodtak, hogy van az NKA adott szakterülethez tartozó kollégiuma, meg van egy bejáratott menetrend az adott pályázati rutinnal, ami azt jelenti, hogy „csukott szemmel" megírjuk a pályázatokat, azokat ugyanígy elbírálják, aztán mi az automatizmus további fázisában elköltjük a pénzt - anélkül, hogy végiggondolnánk ennek az egész folyamatnak a voltaképpeni hasznosulását. Most mind a három területnek újra kell gondolnia ezeket a dolgokat - azzal együtt, hogy maguk a szakmai alapfeladatok lényegüket tekintve persze nem változnak. Szóval úgy látod, a szakmai megújulás és a gondolkodásbeli innováció egyik szervezeti bázislehetősége bontakozik most itt ki előttünk. Kenyeres István: így van. Mi több, ez a testület — hogy úgy mondjam — egyfajta hitvallása is, hiszen elfogadtuk a Közgyűjtemények Kollégiuma ezen elveket felölelő új stratégiáját, amely rövidesen az NKA honlapján is elérhető lesz. Tehát kifejezetten támogatjuk a módszertani megújulásra törekvést mindhárom területen, s próbáljuk támogatni az innovatív megoldásokat - ami egyébként elvárás az NKA vezetése részéről a mi közgyűjteményi kollégiumunk irányában, de maga a kollégium is így gondolkodik. Ezek a pozitívumok, de fölmerültek aggályok is több kolléga részéről, például a folyóiratok és könyvek tekintetében; - hiszen eddig „a mi saját kollégiumunkhoz;" kellett beadni a levéltári folyóiratok és könyvek pályázatait, ám most egy másik fogja ezeket intézni. Hogy látod ezt a kérdést? Kenyeres István: Mind a levéltári tematikájú könyvkiadás, mind a folyóirat-kiadás ügye hangsúlyos vitapont volt a szervezési kérdések megbeszélése során. Ha valaki végigtekinti az előző három kollégium által kiírt könyv- és folyóirat-kiadási vagy könyvkiadás előkészítési pályázatokat, akkor azt látja, hogy az előző évben ez a három kollégium közel 150 millió forintot fordított ezekre a területekre. Ez az, ami most teljes körűen elkerült a Közgyűjtemények Kollégiumától: a korábbi három kollégium együttes induló összege 750 millió volt, a mostani közgyűjteményié 600. Az átalakulásnak ez szakmailag valóban egy megkérdőjelezhető mozzanata, ezzel egyetértek. Ezt mindig, minden fórumon jeleztem is, tehát az NKA elnökének, mostani alelnökének, az igazgatóságnak, nagybizottságnak szóvá tettem. Rendszeresen tartom a kapcsolatot a másik két kollégium vezetőjével is, s azt mondhatom, hogy komoly előrelépés, ami most 9