Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - MŰHELYMUNKÁK - CSÖNGE ATTILA: „Vagy írott törvény van vagy igazság!” Adalékok 1945-ös földosztás történetébe

C.sönge Attila tak azok, akik Kisújszállás polgári középosztályának a gerincét képelték [...] legyen töltik elvéve az a föld, amit a rajta dolgozókkal együtt csak kiuzsoráztak. "

l

b Az elkobzások egyébként is problematikus kérdéskörét tovább bonyolította az 1945 nyarán kiadott 5600/1945. F.M. rendelet, mely kimondta, hog)' az elkobzások a házastársak tulajdonában lévő ingatlanokat is érinthetik. Kivételt csak akkor lehetett tenni, ha a férj, vag}' a feleség igazolni tudta azt, hog}' házastársának az elkobzás alapjául szolgáló magatartásával, illetve cselekedeteivel nem azonosította magát. A helyi FB ezután sorra mondta ki az újabb elkobzásokat a házastársak földjeire is. A kisújszállási feleségek fellebbezéseikben több érvet is felhoztak. Egyrészt tagadták férjeik bűnösségét, másrészt hangsúlyozták, hogy férjeik ügyében az elkobzás még nem jogerős: „Utóvégre nem lehet a nagyon is érdekelt Bizottság önkényes megállapítását az elkobzás alapjául elfogadni s a tényállást mindenképen tisztázni kell. "

l

l Volt, aki védekezésében arra hivatkozott, hog}' a múltban a nő vagyonát csak akkor kobozták el, ha a férje bűnében ő is részes volt, „de a bűnösséget nem vélelmezték és nem kényszerítették a nöt arra, hogy ő bizonyítsa ártatlanságát, hogy ezgel férjének ártalmára legen, és ő is vádlóul lépjen fel ellene önigazolásával. Ez (>Z eljárás nem egyezik meg a demokrácia elveivel, ezfeldúlja a minden állam alapját képező családnak a békéjét. '"

8 A feleségek elkobzás alóli mentesülésére csak két kisújszállási példát találtunk, egyik esetben a férj zsidó vagyont tulajdonított el, másikuk házastársát németbarátsággal vádolták meg. Az azonban nem derül ki az iratokból, mivel sikerült bizonyítaniuk, hogy férjeikkel nem azonosították magukat. A gyenge lábakon álló elkobzási indokok egyik tipikus példája volt annak a redemptus kisbirtokosnak az esete, kinek földje elkobzására indokul az az állítólagos kijelentése szolgált, melyben Sztálin „Marsallt" „kaukázusi postarablónak", az orosz hadsereget pedig „csőcseléknek" nevezte, mielőtt elmenekült a front elől. Fellebbezésében ugyanakkor teljes ártatlanságát hangoztatta: „azt sem tudom: miben áll a fasizmus, a németekkel soha nem barátkoztam, [...] Sajnos ma igen sokan gyanúsíttatnak meg ez^el Kisújszálláson kellő alap nélkül [...] nem fogadhatom el [...] a teljesen érdekeltnek tekinthető földigénylők vallomásait, mert hiszen ezeknek nyilván az az érdekök, hogy jóminöségü földem végleg az övéké tegyen. [...] még ha igaz '

s ^

nne a sérelmezett határozatokban említett indok - akkor sem szolgálhat ez elkobzásra alapul, mert fasiszta vezető nem voltam. "

2

9 A terhelő tanúvallomást összevetve a kiosztott földek jegyzékével megállapítható volt, hog}' a tanú valóban a megvádolt földjéből részesült juttatásban. A Megyei Tanács azonban ezt az elkobzási határozatot is jóváhagyta, ahogy a többit is. Akadnak persze olyan esetek, amikor a volt földbirtokos igyekezett félrevezetni az felsőbb szerveket, még a tanúk javukra történő befolyásolására is találni példát.

3

1' Ha pedig csak a fellebbezéseket néznénk, akkor nagyítóval se találnánk egyetlen személyt sem, aki Kisújszálláson valaha is hitelt adott volna a fasiszta propagandának. Az igazság legtöbbször nehezen kinyomozható, éppen ezért volt döntő ebben a kérdésben az MFT vezetőjének földvisszaperlésekhez fűződő viszonya. Nem publikusnak szánt álláspontjába az alábbi tiszaroffi jegyzőkönyv enged bepillantást, mely a háttérben zajló informális egyeztetések egyik kulcsfontosságú epizódját rögzítette meglepő őszinteséggel: „Orosz Károly földigénylő bizottsági tag előtt az elnök Úr [ti. Ragó Antal] azt a kijelentést tette, hogy amit a K.F.B. jónak tart, és egyhangúlag határozatban meghoz, aZ e^

e

n hiába fellebbeznek akár a megyei tanácshoz a^ár az Országoshoz, mivel a földigénylő bizottság határozatát nem semmisíthetik meg. E kijelentés alapján kéri a Földigénylő bizottság a vármegyei tanácsot, hogy engedélyezne Tiszaroffon az összes volt földbirtokok elkobzását illetve igénybevételét.E szavakat a gyakorlatba rögtön átültetve meg is szavazták eg}' helyi birtokos 66 kh földjének elkobzását.

3

2 Az eset pikantériája nyilvánvalóan abból ered, hogy az M JNSZML XVII. 533. Az FB javaslata elkobzásokra, 1945. április 1. 2

7JNSZML XVII. 533. J. Istvánné levele az OFT-nek, 1945. június 29. 2

8 JNSZML XVII. 533. P. Jánosné levele az OIT-nek, 1945. szeptember 7. 2

9 JNSZML XVII. 533. Sz. F. fellebbezése, 1945. június 11. »JNSZML XVII. 533. Az FB levele az MFT-nek, 1945. április 24. 5

1 JNSZML XVII. 563. Az FB levele Ragó Antalnak, 1945. november 3. 3

2 JNSZML XVII. 563. Jzkv. az FB üléséről, 1945. november 2. 57