Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - KECSKEMÉTI KÁROLY: Levéltár és emlékezet. Levéltári paradoxonok

Kecskeméti Károly A „népi demokráciák" nem egyenlő mértékben vették át a szovjet levéltári elveket és módszereket, de négy évtizedes szocialista korszak mindenütt hagyott nyomokat. így az Állami Levéltári Fond fogalmának ma is sok a híve Oroszországban, a volt szovjet köztársaságokban, és Közép-Európában, holott nyilvánvalóan inkompatibilis a jogállam és a demokratikus politikai élet nem egy szabályával. A szovjet típusú teljes titkosítást több ország elkerülte, Lengyelországban és Magyarországon a levéltárak mindvégig a kulturális tárcához tartoztak, s ezekben az országokban nagyobb nehézség nélkül lehetett a hozzáférhetőséget az új, a viktoriánus korinál jóval liberálisabb s egyben jóval bonyolultabb európai normának megfelelően rendezni. De problémák még sokhelyütt merülnek fel. így például, a rendszerváltás előtti időkre emlékeztető, 2003-ban bevezetett, román kutatási szabályzat egyenesen riasztó volt, szerencsére csak rövid ideig volt érvényben. Levéltári területen valószínűleg a jognélküli államiság okozta a legsúlyosabb maradandó károkat. A szisztematikus jogtiprás nem volt a szovjet pártállam monopóliuma. A Harmadik Birodalom szintén hatályon kívül helyezte a magánjogot és a közjogot, mind belföldön, mind a meghódított országokban, de ezen kívül a nemzetközi levéltári jogot is lerombolta. A világtörténelemben páratlan levéltári fosztogatás évekig folyt a meghódított Európában. Az elrabolt iratok tekintélyes részét azután a szovjet hadsereg zsákmányként vitte Moszkvába — titokban. A titok csak 1991-ben pattant ki. A kettős levéltár-zsákmányolás szinte minden szálát Patrícia Grimsted harvardi kutató göngyölítette fel.

1

8 Azt hiszem meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy a gyors amerikai felzárkózás az 1930-as években a 20. század legfontosabb levéltári eseménye, mert döntő módon befolyásolta a „klasszikus", 19. századi szakmai paradigma átalakulását. Amerika dolgozta ki a „három korszak" elméletét, és teremtette meg ezzel a globális irat- és levéltártan fogalmát. Az amerikai iratkezelési (

records management) elvek és eszközök elég hajlékonynak bizonyultak, hogy az irattermelést radikálisan megváltoztató, szintén Amerikából kiinduló informatikai forradalomhoz adaptálódjanak. Intézményi vonalon Amerika az angol modellt vette át, de hozzátett két strukrúrális újítást a regionális központokkal és az elnöki könyvtárakkal. Ugyanúgy, mint Angliában, az intézményrendszer alsóbb szintjei (államok, városok) csak lassan, igen-igen változatos utakat követve és nem egyenlő sikerrel szervezték meg levéltáraikat. A főérdem ezen a területen a szakmai egyesületeké, amelyek sehol nem tudtak akkora befolyásra szert tenni, mint az Egyesült Államokban. A Nemzetközi Levéltári Tanácsot amerikai kezdeményezés hozta létre 1948-ban, és a sikeres nemzetközi akciót a hozzáférhetőség liberalizálásért szintén Amerika indította el az 1960-as években. A 20. század másik jelentős paradigmaformáló sikere a nemzetközi együttműködés kibontakozása mind elméleti mind gyakorlati síkon. Ennek köszönhető a levéltárak térfoglalása Európán kívül egyfelől, a levéltári munkát és munkakörülményeket, az anyagvédelmet, anyagfeldolgozást és kutatószolgálatot gyökeresen megváltoztató technikák gyors fejlődése és elterjedése másfelől. Tegyük hozzá: az anyagvédelmi technikák (építkezés, raktári mikroklíma-kontroli, reprográfia, digitalizálás stb.) tökéletesítése a könyvtárak, levéltárak és múzeumok közös ügye. A paradigmaváltás útján A Handleiding klasszikus levéltári paradigmája az 1950-es évekig maradt érvényben. Ezt a közlevéltárak hatáskörére és hozzáértésére támaszkodó paradigmát szerves egészként fogta fel a szakma. Episztemiológiai alapját az erudícióból kifejlődött segédtudományok (paleográfia, diplomatika, pecséttan stb.) és a proveniencia-centrikus levéltártan képezte. Ez határozta meg a levéltári gyakorlat (selejtezés, rendezés, leírás, forráskritika, szövegkiadás, intézménytörténet stb.) szabályait, és tette uralkodó elvekké az akríbia igényét és az autenticitás védelmét. Etikai és 14