Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - HORVÁTH J. ANDRÁS: Levéltárelmélet a posztmodernig és vissza

Levéltárelmélet a poszt

r"odernig és vissza Disputa rektül ismertette a schellenbergi „értékelmélet" lényegét (lásd fent!), a proveniencia kontextuális meghatározottságait leíró precíz sorok mindazonáltal értékelő megjegyzések híján maradtak. „Ez az analitikus tevékenység szerinte a levéltáros munkájának esszenciája; a többi tevékenység mind ezen alapszik, s nagyjából fizikai jellegű". Ennyi. Leírva tehát a lényeg, ám értéksemlegesen reprezentálva, s jól elrejtve az amerikai iratkezelési rendszer aműgy érdektelen partikularitásai közé... 4

4 A főként tehát Theodore Schellenberg nevéhez kapcsolható 20. századi „klasszikusan modern", azaz beavatkozó, újraszervező és az iratra, mint produktumra koncentráló levéltárosi mentalitás részévé vált a hazai szakmai mentalitásnak. Kevéssé lett az viszont az ezt követő, s azt jelentős mértékben megkérdőjelező, bizonnyal paradigmaváltásnak tekinthető legújabb levéltári gondolkodásmód. Ridener művének 6. és 7. fejezeteiben az ide sorolható fejleményekkel foglalkozik, s a posztmodernnek is titulált új levéltári paradigmának találó módon „a kérdező levéltár" (theQuestioning Archives) nevet adja. Az „emlékezeti" avagy „kulturális-társadalmi identitás funkciójú" levéltár iránti igény jelentkezéséről beszélünk. Sok szó esik erről manapság, s lényege, hog)' ebben az esetben a levéltár már önmagában is egyfajta szimbolikus jelleget ölt, s egy kisebb vagy nagyobb közösség önazonossági, illetve kollektív vag)' személyes emlékezeti igényeit elégíti ki, avagy csak ekként hivatkoznak rá. Lényeges vonás, hog)' ebben az intézményfejlődési fázisban a „kulturálisszemélyes" attitűd jócskán felerősödik, s a társadalomnak ez a fajta igénye minden jel szerint meg is fogja előzni a hagyományos „tudományos" igényszintet. Ezen fejlődési fázishoz sorolható az a posztmodernnek is tekinthető levéltárértelmezési igény, amelyhez sok esetben a posztkusztodiális jelzőt is hozzárendelik. Az ezen vonulathoz sorolható legfontosabb szakmai műhelyek és szereplők döntően Kanadában, Amerikában, Ausztráliában és Hollandiában működnek. Az irányzat néhány fontos képviselője, csupán említés-szinten: Eric Kettelaar, Ted Hughes, Helen Samuels, Richard J. Cox, Tom Nesmith, Brian Brothman, Richard Brown, Verne Harris, Heather MacNail, Barbara Craig, de mindenekelőtt a fentebb már hivatkozott Terry Cook. Legfontosabb fórumuk minden idők legszínvonalasabb szakmai folyóirata, az Archivaria, majd később az Archival Science volt, illetve az ma is. Az említett szerzők egymással is vitatkozva közlemények sorozatában vetítették fel az 1980-as és 2000es évek folyamán a levéltárak társadalmi beágyazottságával, a dokumentációs stratégia, a makróértékelés és a totális levéltár címszavaival megjelölt, nem csupán iratértékelési, de egyben űjfajta gondolkodásmódot is megjelenítő nézeteiket. Ha nyomon akarjuk követni ezen, a korábbiaktól eltérő gondolkodásmód meghatározó vonásait, a kezdeti felvetések alakulását, újabb és újabb tartalmi elemekkel való feldúsulását, az iskolateremtőnek is tekinthető legfontosabb szereplők megnyilvánulásait, az 1970-es évek elejére kell visszatekintenünk. Ekkor tette közzé ugyanis Hans Booms, a Bundesarchiv akkori igazgatója azt a tanulmányát, amelyben - az egykori NDK levéltárosaival vitatkozva — azt az egyszerű tételt fogalmazza meg, mely szerint rossz vágányon halad az a levéltári gondolkodás, amely kizárólagosan avagy döntő módon csupán a hatalmi intézményrendszer szerveire, pláne annak hierarchiájára korlátozza az iratértékelés alapját. Booms úgy véli: a bürokratikus intézmények önmagukban kevéssé alkalmasak a valós társadalmi jelenségek érzékelésére, tükröztetésére, de főleg és elsősorban értelmezésére. A levéltárosnak ezért - ha meg akar felelni valódi szakmai küldetésének, túl kell lépnie az államszervezeti meghatározottságokon, s neki kell vágnia — úgymond - a társadalom felfedezésének.

4

5 Booms azt hangsúlyozza, hogy „a levéltárosnak a továbblépés érdekében kezdeményeznie kell a társadalmi folyamatok tapasztalati valóságának tanulmányozását", melynek eredménye4

4 SASHF.GYL, 1959. 111. skk.; Láscl még S/.L.IX), 1964, valamint KÖRMHNOY, 1994. 4

5 BOOMS, 1987. 75. skk. VÖ. BOOMS, 1972. 33