Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - HORVÁTH J. ANDRÁS: Levéltárelmélet a posztmodernig és vissza

Horváth ]. András Disputa Az áttekintés másik fontos megállapítása Schellenberg tudománytörténeti szerepének, helyének meghatározásával kapcsolatos. Jóllehet az amerikai levéltáros törekvéseit többnyire a modernkori irattermelésre adott praktikus szempontú válaszként szokás értelmezni, Ridener azonban helyesen emeli ki, hogy ezen látszólag gyakorlatias szempont mellett ugyanakkor döntő jelentőségű a levéltárhasználat, a kutatási érdek előtérbe állítása. Schellenberg fellépése egybeesett a modern szociológia, a különféle társadalomtudományos megközelítések és értelmezések, a döntően kvantitatív jellegű társadalomtörténet, a városszociológia, a változatos marginális rétegek iránti érdeklődés jelentkezésével. Az új szempontú kutatási igények, valamint a kutatók számszerű növekedése is a levéltárhasználat irányába terelte a figyelmet. A sokszor hivatkozott schellenbergi értékdimenziók - elsődleges érték (primary value) - másodlagos érték (secondary value), majd ez utóbbin belül információs és bizonyító érték (evidential value) — hátterében is voltaképpen az iratképzőétől alkalmasint eltérő, „tudományos kutatási igény" értelmezését lehetővé tevő szempontok kialakításának szándéka húzódik meg.

3

9 A schellenbergi törekvések ily módon mondhatni újjá is alkották, újjáélesztették azt a korábban szimbiotikusán már létező kapcsolatot, amely a történettudomány, annak gyakorlói és a levéltárak, levéltárosok között fennállott.

4

0 Schellenberg erőteljesen hangsúlyozza, hogy a másodlagos érték (secondary value) vonatkozásában kiemelt jelentőségűnek kell lennie a bizonyító értéknek (evidential value) — amely lényegében az iratképző, illetve a konkrét levéltári irategyüttes keletkezését és annak bármiféle kontextuális jellemzőjét érintő lényeges körülményekkel egyenlő. A másodlagos érték előtérbe állítása a konkrét iratértékelés terén azonban mégis könnyen azt eredményezhette és eredményezte is, hogy az implicit forrásmeghatározottságok mellett külsődleges, valójában a felhasználók által kreált értékszempontok tapadnak az eredeti iratjellemzőkhöz.

4

1 Schellenberg bizonyos mértékig nyitott volt a társadalmi folyamatok és jelenségek irányában - erre utal az is, hogy a magánlevéltárak vonatkozásában a már Jenkinsonnál is megpendített húrt tovább rezgetve hangsúlyozta a magániratok gyűjtésének fontosságát

4

2 -, ám az iratértékelés gerincét felfogásában mégiscsak a hatalmi szervek dokumentációja képezte. Művében hoszszú fejezeteket szentel a különféle miniszteriális és egyéb igazgatási szervek komplex iratrendszereinek, azok kezelésének, illetve levéltári integrálásuk mikéntjének, amellyel — ezt ugyan explicite nem mondja ki, de — azt a képzetet kelti, mintha azok eo ipso és minden kormányzati tevékenység vonatkozásában megőrzésre lennének érdemesek. Tanulságos, hog)' miközben gyakorlatiasságuk, problémacentrikus jellegük és tömegesen alkalmazható voltuk folytán a schellenbergi téziseket kezdetben széleskörűen fogadták el, később azonban, az újfajta levéltárértelmezés kibontakozásakor komoly kérdőjeleket vetettek fel velük szemben. Határozottan fogalmazta meg aggályait ezen szemlélet ellenében például az újfajta levéltári gondolkodásmód fő kezdeményezője, Hans Booms is egyik tanulmányában. Úgy vélte, Schellenberg iratértékelési módszertana valójában a levéltárosokat túlságosan hozzákötötte a kormányzati iratképző szervek világához.

4

3 Ami Schellenberg hazai recepcióját illeti, a szakma Sashegyi Os^kämak két évvel az 1957-es második kiadást követően közre adott alapos, lényegre törő ismertetése nyomán főként az amerikai specifikumokról, az iratkezelési rendszer sajátosságairól értesülhetett. Miközben a recenzens egyértelműsítette, hogy a mű „a levéltári irodalom komoly gyarapodását jelenti", s kor3

9 RIDENER, 2009. 69—71.; A szerző éles szemüen hívja fel a figyelmet, hogy különben még Jenkinsonnál is motiváló tényező lehetett a mű megjelenése körüli időszakban megélénkült angol helytörténeti kutatások jelentkezése. Ridener, 2009. 45-47. 4

0 Vö. BOLOTENKO, 1983. 19. skk. 4

1 RIDENER, 2009. 87. skk. 4

2 STAPLETON, 1983. 84. 4

3 B

OOMS

, 1991. 26-27. 32