Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - HORVÁTH J. ANDRÁS: Levéltárelmélet a posztmodernig és vissza

Levéltárelmélet a poszt

r"odernig és vissza Disputa re adott válaszként dolgozta ki iratértékelési alapvetését.

3" A mondanivaló gondolád magvát az iratértékelés kérdésköre adja, e mellett azonban átfogó - nemzetközi levéltártörténed és módszertani, gyakorlati tudnivalókat is felölelő - ismeretek közreadására is törekedett.

3

1 Bár mindkét angolszász levéltárelméleti klasszikus konkrét napi feladatokat látott el, mégis homlokegyenest ellenkező következtetésekre jutottak. Ridener szellemesen állapítja meg elemzésében, hogy míg Jenkinson lényegében a múlt perspekívájából közelített a jelen levéltárához, s vonta le az addigi praxis nyomán érvényesnek tekinthető következtetéseket, addig Schellenberg mintegy a jövő felől tekintett vissza a jelen felé.

3

2 Utóbbi a „modern szakember" öntudatával szemlélte európai kollégáját (jobban mondva inkább nézte le öt...), akit szabályszerűen „őskövületnek" nevezett, s úgy vélte, annak nézetei egyenesen hátráltatják a modernkori levéltári iratok értékelésének ügyét.

3

3 S valóban, a szövetségi levéltárba bezúduló különféle háborús szervek iratáradata ismeretében egyenesen nevetségesnek is hathatott Jenkinson megállapítása, aki szerint „a levéltári iratokat nem gyűjtik. Egyszer s mindenkorra törölni kellene a 'gyűjtés' szót a levéltáros szótárából. [...] A levéltári irat létrejön, s egy természetes folyamat eredményeként nyeri el végleges rendjét[...|, mondhatni, mint valamely szerves lény, egy fa vagy egy állat."

3

4 Tény, hogy - Ridener kifejezésével élve - míg Jenkinson a hagyományos „keeper of the records"

3

5 megközelítéséből tekintett a döntően technikai, szervtörténeti és szűken irattani jellegű feladatokra, az amerikai szakember viszont a record managerébői.

3

6 Ezen „Janus-arcú közvetítő funkció" kialakításában és elterjesztésében Schellenbergnek döntő szerepe volt, s módszertanában nagy hangsúlyt helyezett erre. A különböző értékdimenziók összehangolása mellett persze azért is fontosnak tekintette a record manager tevékenységét, mivel az egyre öszszetettebb tevékenységi kört ellátó hatalmas szervezetek irattermelése csupán ezúton volt egyáltalán áttekinthető.

3

7 Ahhoz képest, hogy a mai posztmodern levéltárértelmezésben milyen hangsúlyosak a schellenbergi koncepcióval kapcsolatos fenntartások — melyről alább még ejtünk szót — Ridener csínján bánik a kritikával, és érthető módon inkább az értékteremtő vonásokat emeli ki. Legfontosabb megállapítása, hogy észreveszi: jóllehet az iratértékelés fogalma, illetve szempontja a korábbi levéltári alapvetések kánonjaiban is megtalálható volt, Schellenberg kopernikuszi fordulata az, hogy nála az egyes irategyüttesek részeiről vagy egészéről végzett iratértékelés s az annak alapjául szolgáló értékszempont nem járulékos elem, hanem magát a levéltári iratot meghatározó kritérium. 11

1 Theodore Robert Schellenberg (1903—1970) történészi doktorátusa megszerzését követően egy szövetségi tanulmányi kutatóközpont titkára lett, majd a Nemzeti Levéltár megalakulását követően, 1935-től annak alkalmazásába került, s emellett olyanféle megbízatásai is voltak, mint például a nemzeti parkok történetének konzulensi feladata. Ezt követően a levéltári ismeretek oktatását irányító szervezet aligazgatója lett. 1938—1945-ig a Mezőgazdasági Minisztérium levéltárát, majd 1950-1956 között a levéltári igazgatóságot vezette. Ezen években irányította a szövetségi iratok újraértékelését és selejtezését végző széleskörű munkálatokat. 3

1 Schellenberg művének főbb tartalmi elemei: I. rész: a levéltárak jelentősége; jellege; könyvtár és levéltár; ügyiratkezelés és levéltári érdek; I. rész: az ügyiratkezelés (record management): lényege; az úgyirarképzés ellenőrzése; besorolási elvek; iktatási és nyilvántartási rendszerek; végleges elhelyezés. III. rész: levéltári kezelés: az alapvető feltételek; iratértékelési elvek és gyakorlat; őrzési feltételek; iratrendezési elvek; iratleírás; közzététel; hozzáférés: SCHEI.I.ENBERC;, 1956. A mű hazai fogadtatására lásd SASHEGYI, 1959.; S/.EDŐ, 1964. 3. skk.; KÖRMENDY, 1994. 1

2 RIDENER, 2009.78. 3

3 STAPI.ETON, 1983. 76. 3

1 STAPLETON, 1983. 77. 1

5 „A levéltár őrzője" (vö. „múzeumi őr"). RIDENER, 2009. 69. 3

7 RIDENER, 2009. 86-87.; SCHKIJ.KNBERC., 1956. 52-64.; A record manageri funkció igen kritikus korabeli hazai értékelésére lásd PÉROTIN, 1963. 3

S RIDENER, 2009. 81. 31